|
|
|
| Előadó: | Keresztény dalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kiált egy hang, a magas fellegekben
Szinte csak egy rezdülés egy pillanatnyi csendben
Halkan szól, füleknek nem is hallható
A szívek érzéke csak, mivel fogható
Menni kell, sietni, hisz szólít ez a hang
Mely szelíden hív, lágyan simogat
A kétkezi munkás eldobja szerszámát
A karmester leteszi vezénylő pálcáját
Az alkotó is felejti anyagát
A tudóst sem érdekli többé már a nagyság
Senki sem ad, vesz, nem kell semmit tenni
Csak menni kell, menni, a hívó szóra menni
Az emberek felkelnek, gyorsan felöltöznek
Semmi más csak lepel, mit magukra vesznek
Kitárják ajtajuk, a hangot keresve
Mindenki elindul, a hívó szót követve
Ki erre, ki arra gondolja a hangot
S csak halad, nem nézve már a sokaságot
A nagy kavarodás szinte káosz is lehetne
Hiszen senkinek sem egyforma az élte
Kinek balra, kinek jobbra visz az útja
Van ki hamarabb, van ki később ér oda
És soha nem is tudjuk, mikor elindulunk
Hogy hol van az a pont, ahol meg kell állnunk
De ez a hívó szó most valami más
Egy pontra irányítja a sok elágazást
Egy léptékkel lépteti az embertömeget
Hogy az adott helyre egyszerre érjenek
S ott azon a szent helyen csendben, alázatban
Széttekinthetünk az emberfolyamban
Leplük most már nemcsak testüket fedi
Hanem összes bűnüket leleplezi
Az égből esőként hull le a szentlélek
Elönti a megtisztult emberi lelket
Hófehérsége a lepelre villan át
Lemosva róla a hosszú út porát
S akkor ott, ahol megérint a végtelen
Ahol alul marad minden értelem
Ahol látod barátod és ellenségedet
Amint karöltve nézik az eget
Ott, ahol nincs többé bőrszín és vagyon
Nincs győztes, vesztes és nincs hatalom
Csak emberek vannak, tiszta emberek
Kik csodálják egyként dobbanó szívüket
A szeretet szóval szól, hisz egy nyelvet beszélnek
Sosem ismert emberek is testvérek lesznek
Nem látsz mást az embertömegben
Csak Isten gyermekeit fehér lepelben
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
