|
|
|
Refr.:
Csak egy maradhat,
Csak egy harcolhat,
Csak egy maradhat, a többi kiesik,
De a túlélésért mindenki játszik.
Rap #1 Márky:
Csak egy marad a végén, ezt mindenki tudja,
Csak egy ember mehet fel a csúcsra.
Ez ki lesz? Te vagy én? Nem tudom,
De neked is nekem is meg van írva a sorsom.
Túlélés, az élet legfontosabb szabálya,
Aki ezt megszegi az, mehet a túlvilágra.
Minden gangben van egy vezér,
Aki a csapatát vezeti a célért.
És 2, 1, Fight! Indul a küzdelem,
És kezdetét veszi a végleges ütközet.
Egy marad a földön, és egy marad állva,
Aki nyer, megy a következő csatába.
És ott is ugyanez lesz a pálya,
Csak egy! Csak egy! Mindenki ezt kiabálja.
Lehetünk mi 100-an, de a végén csak 1 marad,
És a többi 99 majd szépen elszalad!
Rap #2 Norb:
Egy, egy, egy, egy, egy
Marad a végén, de nekem ez egyre megy.
Mert aki gyenge, veszít, az elszalad,
Aki az erős nyer, és megmarad.
Diadalmat arat, megy tovább,
És mindent ledönt, jöhet akármilyen gát.
Kinyitják a nagykönyvet és beleírják a nevét,
És tudni fogja a világban a kibaszott helyét.
A gyerekek, az emberek, csak kérdeznek és néznek,
Hogy miért? Miért? Miért? Mért ő lett az az egy?
A válasz egyszerű, harcolt és, küzdött,
És lehet, hogy ezért pár embert félre lökött.
A sorsában ez volt megírva,
Hogy a süllyedő hajót ő hagyja el utoljára.
És ez nem egy történet, amit maga után hagy,
Hanem egy örökké élő legenda!
Rap #3 Zazu:
Látszik, játszik, ezt mindenki teheti,
De a trófeát a végén csak egy ember viheti
El, erős küzdelem után,
Az élet göröngyös és halálos útján.
Az még nem elég, hogy végig megy,
Hogy nyer vagy veszít, az nem mindegy.
Az úr mindenkinek megadta az esélyt,
Hogy megnyerhesse az élete versenyét.
Csak egy, egy, egy marad,
Az élet egy, egy esélyt ad.
Ezt öcsém tudod, ki kell használni,
És ha 10-szer ellöknek, akkor 100-szor fel kell állni.
Örülni nem tudsz, csak ha nyertél,
Ha az életedben már mindent elértél.
És ne foglalkozz azzal mások, hogy mit mondanak,
Hiszen a végén csak egy maradhat!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
