|
|
|
| Előadó: | A vörös malom (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(János):
Elmúlt hét, és nincs még sötét,
pár nap talán, és itt a nyár.
Hosszabb már a nappali fény,
jó, ha az ember az erdőn jár.
A szótlan fák, a rengeteg,
szeretem, óvom őket.
(Juliska):
Szeretni jobban úgysem lehet,
mint ahogy én szeretlek téged.
Édes szép, férjem uram,
te vagy lásd, a mindenem.
De kapsz is ám olyan vacsorát,
király sem ehet ilyet sohasem.
Hajnal óta talpon vagy,
mi történt, mondd merre jártál?
(János):
Reggel korán már imádkoztam,
és dolgoztam az édesanyám házán.
Aztán elvittem az alvégre a beteg vadőrnek,
a csibehúst, mit te adtál ebédre.
Könnyek között köszönte az öreg Rezmegi.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
Aztán kihoztam a kóterből a vén Zsiga cigányt,
aki megint rőzsét lopott éjjel.
Adtam neki a magunkéból néhány ölnyi fát.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
A cipőmet is néki ígértem...
(Juliska):
Mindezt azért, mert rőzsét lopott?
(János):
Szegény ember hogy volna bűnös,
megígérte többé nem lop.
(Adjutáns):
Mester!
(Magister):
Tessék.
(Adjutáns):
Ez kitűnőnek mutatkozik.
(Magister):
Azért nézzük csak még egy kicsit.
(János):
Aztán megírtam egy levelet a Balog Fercsinek,
tudod, hívott minket Szent Istvánkor Pestre.
Megírtam, hogy túl sok ott a lárma meg a szmog.
(Juliska):
Isten ments.
(János):
Majd csak megleszünk mi kettecskén
a tiszta ég alatt,
patak partján, kerek erdő mellett,
esténként a tűzhely előtt meg is ölellek,
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(János):
Aztán, ahogy ballagok a fák közt
lódobogás veri fel az erdőt,
lassú trappal közeleg az úton,
hozza lova a gyönyörű grófnőt.
(Adjutáns):
Hopp!
(Magister):
Parancs!
(Adjutáns):
Figyeljünk csak!
(Juliska):
A szép grófnét, aki szerelmes beléd,
a szép grófnét, kinek senki nem elég.
(János):
Azt írta, ha jönnék, otthagyná a férjét,
(Juliska):
Fúj, csupa érzékiség volt,
(János):
fúj, csupa romlottság,
(Juliska):
sújtsa az átok,
(János):
csalja a grófot,
(Ketten):
verje az ég a cédát.
(János):
Fúj, csupa érzékiség,
(Juliska):
fúj, csupa romlottság,
(Ketten):
néki csak rongy a hitvesi hűség,
eldobja, mint a kapcát.
(János):
Megláttam, hát gyorsan, mint egy macska
felmásztam egy fára és elbújtam.
Keresett ám, jött, és jobbra-balra nézett,
de oda föl nem, ahol én voltam.
Sehogy nem talált rám, de lapultam is szótlan,
végül aztán felpattant a pejkóra,
s nagyot sóhajtva meg is sarkallta,
és visszavágtatott, fel a kastélyba.
(Adjutáns):
Bravo, ez egyre jobb lesz.
(Magister):
Kitűnő, de még egy kicsit nézzük.
(Juliska):
Én drága hűséges uram,
(János):
Nem adnálak én oda téged,
a világ legszebb grófnéjáért.
Büszkén mondom,
nem láttam én asszonyt,
se fürödni, sem táncolni még.
(Juliska):
Te drága komoly, te.
Aztán, mit csináltál?
(János):
Aztán takarékba tettem
a megspórolt kis pénzem,
hogy vehessek egy gyűrűt
neked szép zöld kövekkel.
Tudom jól, hogy arra vágyol hosszú ideje.
(Juliska):
Megáld az isten érte.
(Adjutáns):
Hát kérem ez nagyszerű.
(Magister):
Magam is azt hiszem.
(Juliska):
Pihenj hát egy félórácskát,
hozom mindjárt a vacsorát.
(János):
Mit főzöl én drága szép asszonykám?
(Juliska):
Tejfeles rakott káposztát.
(János ):
Ó, te kedves, drága lény,
a káposztád maga az élet.
De ugye nem eszünk mink sok süteményt,
mert biz a torkosság az vétek.
Mily boldog nyugalom,
jó kis pipa, szép csöndes este,
dolgos nap öröme a kis rigók dala,
s a rakott káposzta.
(Magister):
Rakott káposzta?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
