|
|
|
| Előadó: | A vörös malom (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Mima):
Csókolj, csókolj,
én gyönyörűm csak csókolj,
csókolj, csókolj,
vérezzen ajkam csókold jobban.
(Mima és Alfonz):
Alfonz Szikrát szór az égbolt,
tombol fönn a hold,
felgyúl majd,
ha ajkunk végre egybeforr.
Nincs a földön érzés,
forróbb, izgatóbb,
a bűnünk lesz s a végzetünk
egy örült csók.
(János):
Itt voltam, mindent tudok, nem tagadhatod,
sokáig vak voltam, de most már látok.
Nem azért jöttem én, hogy szeresselek, nem,
hóhérnak jöttem én e szenvedésem.
Egyetlen szerelmem s szép boszorkányom te,
romlásnak, bűvöletnek végre vége.
Millió férfi közt én legnyomorultabb,
miattad lesz belőlem aljas dúvad.
Isten nincs, ha irgalmas,
hogy megvédjen most tőlem,
szíveddel, ha átdöftem,
meghal bűnös lelkem.
(Mima):
Büntetni jössz, ítélkezel,
de bírám nem lehetsz.
(János):
Hóhér vagyok, megöllek rongy,
te átok magadra vess!
(Alfonz):
Pardon, de úgy tűnik,
ez nem rám tartozik,
(János):
Gazember, söpredék,
pusztulj innét.
(Mima):
Alfonz, ha elhagysz,
a halálba juttatsz.
(Alfonz):
Így van ez, kiscsibém,
inkább te, mint én.
(János)
És most mi ketten drágám elvégezzük azt,
ami még hátravan e történetből.
Ne hidd, hogy Alfonz miatt öllek meg, ne hidd,
magamat bosszulom, az összes bűnöm.
(Mima):
Csak egyszer még,
csak egyszer még
az ágyamban feküdnél.
(János):
Soha!
(Mima):
Csak egyszer még,
csak egyszer még
könnyes szemembe néznél.
(János):
Nem!
(Mima):
Csak egyszer csókolj.
(János):
Nem, te boszorkány, nem!
(Mima):
János, kegyelmezz!
(János):
Nem, nem és nem!
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Én egyszer betegen
lázban vergődtem,
de láttam azt, hogy vágyódsz rám,
hát melléd feküdtem.
Boldoggá tettelek,
bárhogy kínzott a láz,
csak neked legyen jó, ez vitt.
Hát kegyelmezz nekem.
(János):
Nem!
(Magister):
Bravo.
(János):
Nem és nem!
(Magister):
Bravo, bravo.
(Mima):
Volt egyszer egy éjjel, te már aludtál,
hirtelen egy fojtó sírás tört reám.
Lemostam sáros csizmád
szerelmes könnyemmel,
oly örülten szerettelek,
hát kegyelmezz nekem.
(János):
Nem.
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Kegyelmezz!
(János):
Nem és nem!
(Magister):
Bravo.
(Mima):
Egyszer én egy szál ibolyát,
azt, mit őrzött imakönyvem,
egy borítékban névtelenül
édesanyádnak elküldtem.
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
(Magister):
Malacoda, itt valami baj van.
Ez igent mondott, pedig nemet
kellett volna mondania.
Rubicante, karburátor?
(Rubicante):
Rendben.
(Magister):
Draghignazzo, légritkító?
(Draghignazzo):
Maximumon.
(Magister):
Időkerék vissza húsz másodperccel,
lássuk még egyszer az utolsó jelenetet.
Rewind, action!
(Mima):
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
(Magister):
Másodszor is ugyanaz a hiba.
Felség, neki azt kellett volna kiáltania,
hogy nem,
ehelyett igent mond és megbocsát.
Mindenki maradjon a helyén.
(Rubicante):
Mester, valami nyugtalanító van a gépben.
A csapágyak felmelegedtek,
az emberi könnyek felforrtak.
(Magister):
Vészhűtőket bekapcsolni,
a vezetéket víz alá.
Csináljuk újra ugyanezt a jelenetet.
Rewind, action!
(Mima):
Nem volt, csak egy száraz virág,
mégis úgy éreztem,
örül neki az édesanyád,
egyszerre könnyebb lett a szívem.
János, hát megbocsátsz,
megkegyelmezel?
(János):
Igen.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
