|
|
|
| Előadó: | Belga |
|---|---|
| Album: | Sanyi |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Jáger Barnabás Bicskei Titusz Kékesi Balázs Tokyo |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Tom-Tom Stúdió |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ufff! Na bazmeg, beszoptam. Valaki má' megin' hülye volt. Mindegy. Kések, leszarom. Na... Te is gyere be elém index nélkül! Persze. Nem kell megköszönni halas geci! Na, a qashqaios kurva... Mmmm, leszopsz meggyaklak. Hmm? Peeersze, gyere be te is elém! Jóóvan, gyere! Figyeld má az opeles hülyét! Azt hiszik, ha a kocsiba fikázik senki se látja. A pppparaszt. Na? Hova kened?... Neeeee! Megeszi? Megette, oúúúúú! Bisa! Ez a faszom mercis meg mi a fffaszomat akar?! Bejön elém, jóvan. Gyere-gyere-gyere-gyere bazmeg. Beengedem. A tököm tudja kik ülnek benne. Meg hányan! Áhh! Na... Te. Te nem jössz be! Skodás papa. Neeeem. Maj' mögém. Te! Kalapos skodás barom.
-Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok végig. MIT nézel?! A hülye fejeddel így, hogy ŰŰŰŰŰ?! Te igen, bazmeg így nézel, hogy ŰŰŰŰŰ! Szerinted én mégis hova megyek bazmeg?! Ne nézzél már állandóan! Ez a kedvencem. Pofátlan, betolakszik, hülye fejet vág, aztán vészvillogózik, hogy „Jajkösziii. De kedves vagy, hogy beengedtél, jaj bocsika, hogy ekkora paraszt vagyok! Ne haragudj, hogy szarba se veszlek, meg így elnézést, hogy ilyen magas fokú sudribunkó vagyok így egész családommal együtt bazeg anyámmal az élen, aki olyan mértékű paraszt volt, hogy miatta lett bazeg néprajzi szak az ELTE-n, mert annyira érdekes, különlegesen nagy paraszt volt bazmeg! Hogy meg kellett fejteni bazmeg.” És ez azt hiszi bazmeg, ennyivel el van intézve, hát nem hiszeme'...
-Nyugodjatok már le! Ne kiabáljatok egymással! Mindenki késni fog, mindenki ezért. Egy cipőben evezünk. Megyünk a dolgunkra. Nyugodjatok már le! Jaj, ne csináld! Ne szállj ki a kocsiból! Ó, bazmeg, neee! Ne furakodjál! Mit furakodsz? Ott se lesz jobb. Engedjél már be bazmeeeeg! Indexeljé’ és akkor legalább látni, hogy mit akarsz, faszfeej! Csorogjál már előrébb egy centit bazmeg, hadd menjek már le a kanyarodóba, hogy az a kurva anyád csorgassa rád a nyálát! Te meg ne álljál rám bazmeg, mer’ rögtön kiszállok és lerúgom azt a szájbarúgott bamba arcodat, te őstehetség, te agyhalott. Engedd már el a motorost bazmeg! Hát nem látod, hogy el akar menniii?! Itt fésülködsz buzi? Ne magadat simogasd, hanem haladjál már előrébb! Ébredjél már fel bazzeee! Így van! Fújd át azt a rohadt bagót az én kocsimba, hogy basszalak arcon! Hogy rohadna le a keze, szakadna szét, aki beállította az Astoria lámpáit a megveszekedett úristenit belé az ilyen szemétládájába!
Mondjad, Atikám!
MOMkult, 2024.10.10., 20 óra
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte”
– írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.
A darab 2018 óta fut a Vígszínház repertoárján, amelynek utaztatható verziójában a Platon Karataev frontembere, Balla Gergely is szerepel.
Vecsei H. Miklós (qjúb)
Balla Gergely (platon karataev)
Az előadás hossza 110 perc szünet nélkül.
Fotó: Vecsei H. Miklós x Balla Gergely x MOM Kult
