|
|
|
| Előadó: | Siska Finuccsi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Siska |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Landi
Születésem óta halálra vagyok ítélve,
jobb nem lesz mer' minden nap tönkre tesz a stressz.
Felejtem a tegnapot, hogy a mát megússzam élve,
de az idő a holnapomból egy darabot elvesz.
Egyébként, minden rendben ha mondom, nincsen gondom,
azzal, hogy a világhoz kell alkalmazkodnom.
Nézem a furcsa arcokat, ahogy nézik a furcsa arcomat,
én egyedül vívom meg a harcomat.
A trófeát viszem eléd, neked adom a győzelmem felét,
remélem elég, nekem nem imponál a jólét.
Túl előre haladtam, az árnyékom is nehezen követ,
ma egy jó barát, holnap lepisálja sírköved.
De ki az első, ki a tökéletes, milyet keresel,
én kezet nyújtottam annak aki arcon köpött.
Lehet durván átvertek, hazudtak egy keveset,
én mosolyogtam és nem tudták mi rejlik a mosoly mögött.
Maradok egyedül belül, kívül egy társas lény,
a tisztesség történelem, nem alap követelmény.
Nem kellenek új barátok, ha már a régi is átok,
lelkiismeretet nem ápol, ne gyere többet elém.
Úgy hiszik ismernek...ismernek??
maradj távol tőlem, hiszen te hazudsz magadnak.
A túlvilágban nincs hely számodra,
így a holtak felkelnek, hogy örökre elhallgattassanak.
hééj. Szép a mai nap egy nyugodt mer,
nem a pokol vár rád hanem az éden kert.
Tudom, hogy téged ez soha se érdekelt,
te vagy az aki az ördöggel énekelt.
Jöhet a kivégzés, talán a végzet egy újabb kezdetet hoz,
ne habozz mindegyik potenciális áldozat.
Ma mindent elhalasztottam, múltkor úgy kiosztottam,
hogy a könnyekbe fullasztottam,
De nem változtam.
refrént kihagytam...
Siska
Nekem azt mondták mikor kicsi voltam, ne menjek a rossz után,
de nézd meg mivé lett a világ és mivé váltam én csupán.
Az ösztön hajt barátom, pusztán egy cél ami éltet,
hogy önként essek bűnbe, mitől a jó anyám féltett.
Nem volt ki védett, őt szerettem még is elhagyott,
egy nyári délutánon történt, hogy a szívem megfagyott.
Tizennégy évesen a húgom kezét fogva,
néztük végig, hogy döntik szüleink életünk romokba.
De ebből elég.
Úgy döntöttem, hogy a saját utam járom,
belefáradtam, hogy mindenhol csak a bánatot látom.
Kéne egy szebb világ nekem, hol nem lóg bilibe a kezem,
és csak azt teszem, mit a szívem diktál, a józan eszem.
Iszom, közbe kiszárad a szám de tovább kell menni,
a végén úgy is az lesz megint lefognak verni.
Átírják a szabályokat, hogy mindent elragadjon a kárhozat,
Így nem maradok én sem más, csak egy áldozat.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
