|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes Deniz Vékony Zoltán Szinyéri Tünde |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap, Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Rap 1:
Elmúltak az évek a gyerekkor
az egész csak egy pillanat volt
de emlékszem most is mindenre
csak már nem tudom azt, hogy ki merre
a barátok kikkel együtt rég
az utcán terveztük, hogy felnőttként
milyen lesz majd az életünk
nem gondoltuk volna, hogy egyszer majd arra ébredünk
hogy tévedünk
a világban szétszéledünk
repülőterek meg tengerek
idegen helyek meg emberek
én nem megyek még itt vagyok
de közel se biztos, hogy itt halok meg
már sok ember itt hagyott
mert a boldogulásra kint nagyobb
az esély, na ülj le és mesélj
ezeregy kérdés ezeregy veszély
ez nem csak egy újkori szeszély
elmegy még az is aki nyelvet se beszél
ez szerinted kalandvágy
akkor testvér te nem is vagy magadnál
keményebbnek kell lenni mint tyson
ahhoz, hogy hónapokig csak skypon
keresztül lásd a családod
itt nem segítenek a tanácsok
idegen világ tele idegenekkel
kevesen bírják már idegekkel
a lényeget tálalni hidegen kell
ne sodródj az árral mint az igenember
na mi van ember? nincs új a nap alatt
ha el is mész térj vissza mint a madarak
Refrén:
szállj képzeletedbe éghet majd, hogy semmise fáj
végül az otthon megtalál de menni muszáj
úgy sem kell majd visszanézned holnapután
talán mégis visszatérhetsz
Rap 2:
mikor hazalátogatok borsodba
és este lecsúszna egy boroskóla
rá kéne csörögni a régi spanokra
a neveket pörgetem a telefonba
az egyik brighton a másik london
a harmadik florida a negyedik hong kong
az ötödik manila a hatodik preston
berlin kalifornia meg boston
kinek hol van az otthon
kinek jött be és ki maradt hoppon
ki az aki boldog hogy takarít egy boltot
a kezében hamburger meg hotdog
de még így is könnyebb
mint itthon egy tanárként nyelni a könnyed
spórolni azon, hogy mit eszel mit nem
meg azon is, hogy mit teszel mit nem
de magyarország, ébresztő ez nem a zártosztály!
húzd ki magad és mosolyogjál
nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál
bármilyen nehéz ne hagyd hogy megtörjön
az élet szabadság nem pedig börtön
happy end vár bármilyen furcsa
csak nyisd ki a lakatot tessék a kulcsa
Refrén:
Where is my home?
I dont want to roam
My friends are on the way
There’s nothing left to say
I feel i want to try
To break just down and cry
I don’t know where to go
My mind’s about to blow
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
