|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Amit láttam az mélyen érintett itt
a hatvanat kevesen élik meg…
Reggel a buszon fizetem a jegyem,
a tegnap este után vérvörös a szemem,
a gyógyszert szedem, de szart sem ér,
mert én a mocsokért nyúlok, nem a szappanért.
Na hagylak még, kicsit gondolkozz:
vagy ránk számol az élet, vagy lepontoz
mint a bíró. Denizke lassan 90 vagy kilo,
a hasam olyan sörös meg boros sztíló,
nekem ez így jó haver, és ne is kérdezgess,
a legnagyobb címletem kétezres.
Ez nem vicc,
hiányzik a stex meg a szex is,
a lány a sarkon elég szexis,
nem elég hogy szívod, de lassan már szedsz is,
mi az? az egész ország egy piac!
Gyereked itt nem lesz, de flakonos bort ihatsz!
Faszom! Ez is mit ugrál?
Szerinted szarabbul élnénk, ha kirúgnál?
Olyan fura de én mondom, kajakra érzem
de amióta dolgozom, kevesebb a pénzem.
Ilyen a város, ilyen az utca,
ilyen az ország, mindenki tudja,...
a haver szúrja: nézni sem bírom,
hogy vagy 28 év lesz vésve a síron...
A csajod mit ad érzelmi síkon?
Aki megcsal vagy átbasz, én kurvának hívom.
A lámpa piros, a zebra szabad:
mint az agyhalott zombik, a tömeg úgy szalad.
Vállal a vállamnak, valamit rám varrnak,
egyszer nekünk is gázt adnak,
beteg minden, nem normális,
itt a Nap is kocka, nem ovális...
Vajon mit hoz a holnap, mi lehet még?
Ha már elaltattak, felébrednék!
Ebben az álomban bármi lehetnék,
de nincs lóvé mögöttem csak tehetség!
A kezem vezeti a tollam,
kellek még élve, vagy jó leszek holtan?
Kisgyerek voltam, végtelen tervekkel,
tudom kértem hogy maradj, de most engedj el!
Mennem kell, az ösztönöm érzi,
fájó döntéssel lehetsz csak Férfi!
Aki akarja - érti!
De sajnos csak kevesen értik a Lényeget!
Inkább nyalják a bélyeget,
mert úgy könnyebb a világban!
Igen, sok körből kiváltam,
mert csak szívtunk és piáltam,
én sem voltam soha hibátlan.
Az egyik megszült, a másik csak dugna,
ez nem barátnő, szimplán egy kurva!
Mondd te láttad már a Napot reggel?
Vele együtt bennem egy új világ felkelt,
ahol a lélek barát a testtel,
ahol a többség nem beszívva flessel,
ahol boldogulsz, hogyha tanulsz,
nem utcára dobnak, akár egy darabka húst.
Vajon mit hoz a holnap, mi lehet még?
Ha már elaltattak, felébrednék!
Ebben az álomban bármi lehetnék,
de nincs lóvé mögöttem csak tehetség!!!
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
