|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Deniz-]
A sok zajból kell kihallani a zenét
Ez nem tömi ki a zsebem, de legalább az enyém
Vagyonom az nincsen, de kemény
Bennem a remény
Mint a hétköznap annak, aki szegény
Gyere, ülj mellém közelebb
Deniz a név, ez a tíz év már kötelez
Egy szöveget az élet hoz világra
És minden este belőlem a papírra cibálja
Én meg élvezem a csábítást
Mert a kedvem most is kicsit pálinkás
Sajnos a többség még képtelen
Érteni azt, amit elmondok képekben
Messze vagy, de ott vagyok lélekben
Benned, minden egyes levegővételben
Nem volt semmire B tervem
A parázson esténként mezítláb lépkedtem
Erre hideg szelek fújnak
Mindig jön egy jobb, a régit váltja az újabb
A barátnők csalnak, a barátok fúrnak
Korgó zsebbel indulok útnak
[-Szabó Balázs-]
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, védj, ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért, egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, takarj be, védj
Ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, takarj be, védj
Ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
[-Deniz-]
A beton már véresre karcolta talpam
Csöndért kiáltok az utcai zajban
"Asszem" ott elég nagy baj van
Ahol spórolni próbálunk egy doboz vajjal
A multik ringatják bölcsőm
A fizum nem elég, a bank ad majd kölcsön
A kamat egy életre megfojt
Gyorsabban, több pénzt
Nekik ennyi a szempont
Anyám azt mondja, szebb volt
Az ő gyerekkoruk, mert ennyi szenny nem volt
A TV-ből ennyi szenny nem fojt
Az utcán meg ennyi szenny soha nem lejmolt
Lassan leoltom a lámpát
A dühöm tartja majd kézben a fáklyát
Korgó zsebbel, de boldogan
Indulok útnak, mert még dolgom van
[-Szabó Balázs-]
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, védj, ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért, egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, takarj be, védj
Ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
Ringass mezítlen talpamon
Takarj be, takarj be, védj
Ráncokkal teli föld
Egyszeri csendért
Lélek vagyok, élni szeretnék
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
