|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes Deniz Dénekes Reggie Werderits Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kártmen:
Minden nap ugyanúgy csípi az arcom a hajnal
A lélegzetem visszatartom
A fejem lehajtom és kérdőn tekintek
Rátok a metrón, mint a heringek
Életutnt arcal, üveges szemmel
Nálunk minden nap így fest a reggel
Elveszett sorsok, miért várjuk a hajnalt?
Nem látszik a fény, ahol betemet az aszfalt
Blokkokba szorult sok emberi lélek
Mert olyan itt az élet hogy el se hinnétek
A fedél alatt megreked a mosoly
De mindig tudom legalább az enyém marad
Dénekes:
Hova tűnt az emberek embersége?
Mondd, kihez fordulsz, ha már mindennek vége?
A család, egy barát, vagy a pia nyújt támaszt?
Gyere velem, keressük együtt a választ!
Behunyom a szememet, mert vakít a nap,
Az is zavar hogy a tévében csak vakítanak
Az őszinte szavakat megtarthatod magadnak,
Csak a hazugok akik talpon maradnak
Vagy nagyapáid ilyen országot álmodtak
Ahol azokért dolgozol akik csak meglopnak?
Megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!
Te éhezel amíg más segélyből ebédel
Ilyen országból nem kérek kóstolót
Ahol megkéselhetnek egy profi sportolót
Hagyjuk az egészet, szóra sem érdemes
Bár tudom, hogy fáj, mégis várom hogy rám nevess
Reggie:
A nap lassan átúszik a hideg éjszakába
A cigimet pöckölöm, csak az ujjam ne fázna
Az üvegem nyakán még szorítók féktelen
Kezemmel markolom álmaim, érettem
Ne ejtsetek könnyet, egy palackba zártak be
Lázadó lelkem nem, testem törhette meg
Csak a szétmálló mesevilág szúette,
Mellénye recseg, Bábelként dől össze az ország,
Már száz sebből vérzik, szívét tőr döfte
Vérvörös szemekkel fakul szinte vakon
Az ablakokon át kérdő, jövőbe meredő,
Tekintetek sokaságágából szent őserdő
Fái közt bolyongok a lábam lélekvesztő
Egy ingoványba tévedtem be,
Zenébe folytva bánatom,
Van még pár sorom,
Hozzá pár söröm
...
Deniz:
Refrén:
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.
Deniz:
Az élet, keményebb lett mint a szikla,
Már a hét éves öcséd is szívja,
Ennyire tellett az emberektől,
Hogy semmit csináltunk a rengetegből,
Ez renget meg öl, álljál fel újra,
A kést a zene a szívembe szúrja,
Ez egy túra a világ hegyein,
Bolygók völgyein látnak a szemeim.
Ne bújj el, kérlek idő nem múlj el,
Hogy itt legyen mindig az emlék, húzz el,
Vissza a múltba a kezdetekhez,
Lassabban mondom, hogy jegyzetelhess.
Kevés a sok, ide kell a minden,
A barót a számokban soronként hittem,
A fejemben tartom, ha el kell vinnem,
Pár karcos lemez, én ennyire vittem.
Refrén:
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.
Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
