|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes Deniz Werderits Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az idő elszalad, csak egy pár pillanat.
Mintha láttam már volna, jah,
mintha láttam már volna, aztán minden megszakad.
Egymásra nézve, nevetve a poharak az égbe
mint egy mesebeli béke, koccannak és vége.
Peregnek a percek, mi meg együtt utazunk
észrevétlenül a mélybe zuhanunk, jah.
Fiúk és lányok, barátok és párok,
együtt mégis külön, új századi varázsok.
Ez a felfogás már taszít, de mégis vonz itt
a dobogó tetején is, az érem csak egy bronz.
A színpad nem a pózra megy,
ezt aprózza meg pár kölyök,
kinek a szívében a rappem próza lett.
Ebben a világban, ahol senki sem hibátlan
a gyerek tizenegy, de megváltás a pipában.
Itt nincsen olyan életcél,
itt nem véd meg a cél,
hogy a csajod téged szeret,
de az Iwiw-en meg facér.
Az arcom szívedbe karcolva,
kéz a kézben, de egyedül indulok a harcomra.
/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.
Megszakad minden, mint a szívem
akit szeretek az nem szeret, de ugyanúgy a részem.
Én emlékszem, hogy más volt még tini korom hajnalán,
pár sör volt egy cigi meg egy barna lány.
Akit akartam bár, ő meg nem akart
de a pálinka megmentett, a koszból kivakart,
én hiszem, hogy még valahol összeforr az út,
mert az nem lehet, hogy tegnap együtt,
ma meg minden múlt.
Ez is véget ért, mi is mondhatjuk,
ezt a pár évet rendesen elmulattuk.
Bár kimondani fájdalmas, de végre felnőttünk,
most szomorúan nevetünk, hogy mi lett belőlünk.
Huszonegy évesen az univerzum peremén
döbbentünk rá, hogy az élet nem egy képregény.
Jah, itt az univerzum peremén
döbbentünk rá, hogy az élet nem egy képregény.
/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.
Mit akarok tőled, vagy te mit akarsz tőlem?
Nem változik a belső, csak esetleg a küllem.
Én sokszor menekültem, de ha kellett odaálltam,
az utcákat szeltük át, minden nyári éjszakában.
Én még emlékszem, bár már rég volt,
de sok lányban az egész mára csak egy félhold.
Te is tudod a szíved, amit diktál
bár egyedül maradt mindig, minden pár.
Nekem egy lány kell, a lánynak egy srác
mégsem működik, de az ember ilyen,
ok nélkül erőlködik.
Hát figyelj te is jól, mert tanulhatsz a hibákból,
a szíved lángol az, ez meg csak pislákol.
A szenvedély tapossa el, mit belül te is érzel,
mit vársz a lánytól, aki a pornón nőtt fel.
A barátod is lelép, a csajoddal vagy egyedül,
romantikus történet, mindenki menekül.
/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.
/Refrén/
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár lépni nem szabad.
Mintha láttam már volna valahol
amit örökre a szívembe lakatol,
az a pár pillanat, az idő elszalad
mi meg csak megyünk, bár minden megszakad.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
