|
|
|
| Előadó: | Deniz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.
Bízok még a holnapban, hogy jobb lesz mint a ma volt
mostanában minden olyan furán alakul
vajon a világ lett nyugodtabb vagy csak én csinlom vadul
sokszor én maradok alul, mindegy ki kit szapul
amíg nem éred fel ésszel, hogy nem vásárolhatsz érzéseket pénzzel
a nőd hiába színlel, ha nem te vagy kit szívlel
a haveroddal lelép amíg te vakon a szerelemben hiszel
a 4 falnak hisztizel
nekem ne magyarázz semmit mert én látom magam körül
a legboldogabb ember is a mgagányba menekül
ami érzek azt rajtam kívül nem érezheti más
amit látok csak az enyém, az illatod s a hangod mint a fülemben a zeném
ez a naplóm egy szöveg, egy dallam őszintén ahogy szoktam
mert ehhez szoktam
így fogadj el mert én ilyen vagyok
lehet meg kéne változnom de nem megy és nem akarok
Refrén:
Amit érzek, minden amit látok
amit a dallamok diktálnak <barátok, párok>
nem bántam meg semmit <a kezdet a vég>
ami szép de már véget ért rég
Verse 2.
Elmúlik minden mint a szerelem, a boldogság nem örök
csak úgy mint pár érzés, nem kell nagy kiképzés
hogy vágd milyen a harag, hogy tudd milyen a gyűlölet
a szeretet s az inger, hogy realista maradj
a világ bárhogy halad, kiszámíthatatlan marad az élet
az albumomból mutatok pár képet, hogy hány barát lelépett
már nem is számolom mert nem is tudnám, a felénél megunnám mint a nőket
már nem a jövő mozgat, mert holnap úgyis rossz helyzetbe hoznak
oli inkább hozz még egy kört, ha lehet körtét
hagyom, hogy magával sodorjon megint az örvény
ez olyan olyan mint a pisztoly, csak nincsen hozzá töltény
már mennyi minden történt, 15-6 évesen nem ismertem az istent se a törvényt
azóta már változott sok minden
láttam hogyan repül el sok szép fiatal évem, és ha magamtól megkérdem
mindig ugyanaz a válasz, nem bántam meg semmit mert szép volt az a pár nap
Refrén:
Amit érzek, minden amit látok
amit a dallamok diktálnak (barátok, párok)
nem bántam meg semmit (a kezdet a vég)
ami szép de már véget ért rég
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
