|
|
|
1. Verse
Furcsa minden amit látok, rajtam az átok
megint írok amíg bírok, új vizeken járok
fejemben a számok megváltoztak talán
egy új világ hajnalán sírom el, minden bánatom egy számba folytom
üvöltök folyton, 4 fal rengeteg
mi megszült, és hirtelen eltemetett
nem látom már a fényt, rég csak a szemeket
fejemben gyilkoz képzetek térdre kényszerítenek
megint mit képzelek?
minden olyan furcsa, minden zavaros
mit megálmodtam eddig amit szeretnék mit akarok
régen minden kellett, de mára csak egy darabot kérek, a jóból
lányok viszontszerelméből nem csak pár kimondott üres szóból
amiből eleget kaptam az évek során, megtanultam, nem sokat jelent
a szó a szeretet hiszen ezt elfeledtük rég yo
hiszen ezt elfeledtük rég
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
2. Verse
Szívem helyén tüskék, elillanok tüstént
hogyha ütni akarsz üss még, eltűnök a ködben füstként
szívok még egy cigit iszok még egy körtét
én így gyilkolom magam nekem nem kell hozzá töltény
beszopatott a világ, úgy érzem hogy lassan felnövök
új álmokat nem szövök, hiszen a régiek is csalfák
rég nem láttam boldog ember arcát, felöltöttem az álcát
bárcsak szerezhetnék magamnak egy varázspálcát
hogy megtaláljam helyem, az élet tengerén
egy sötét szobában a lámpa fényénél
egy darab papír némi menedéket nyújt
szívem ismét lángra gyúl a lelkem lángol
pupillám kitágul, megfeszülnek ereim, a testem belerándul
mire megfognám a kezed elrepít a mámor
innen távol, isten visszaszámol yo
visszaszámol
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
3. Verse
Hogyha félnék, kérlek, fogd meg a kezem
sötét alkonyom hajnalán napként gyújt utat a szerelem
s ezt szeretem, bár megváltozott a szerepem
de mégis hidd el, ugyanaz a vér folyik az erekben
mint rég, nekem minegy mi a vég, hogyha szép a kezdet
percről percre arra edzek, hogy eleget tegyek
az elvárásoknak, hogy valaki legyek
hogy megtalálják az embert, a barátok a szülők
akit bennem keresnek, s ez lehet közhely
de bátran vállalom, hogy a srác vagyok aki a színpadon részegen reppel
akinek a pillanatnál, semmi se fontosabb
aki ugyanúgy látja még, mindig a dolgokat
aki fölött elrepült már 19 év
aki leginkább még mindig a csalódástól fél
aki ugyanarról beszél, ő a Deniz
kinek a rap mint a Noszálynak a tenisz
Refrén:
Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
