|
|
|
| Előadó: | Lola |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hasenfracz Bernadett |
|
Vígh Arnold |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van, aki szerepel
Lehet, másképp nem kedvelnék
Van az a bélyeg
Miről a sors tudja, rám tették
Van az a szerelem
Ami filterrel jól látszik bár
Nem perzsel már
Tudom a szerepem
Ha kérik, légy kedveske
Hova visz az utad
Ne árulj el semmit se
Tudod-e mi a tét
Ha a sorsoddal harcot vívnál?
Megtenném már
Én rég többet elárulhatnék
Ha más arcom ismerhetnék
Nem mondom már többé, hogy fáj
Már szótlan a száj
Ez az a bélyeg
Amit oly sokszor rám raktak végleg
Azt hitték, átszabhatnak
S közben megváltoztam rég
Magam többé nem hagyom
Érzem, ez lesz a napom
Van az az ölelés
Ami nem tud már jólesni
Van az a feladat
A rosszból jót ellesni
Van az a telefon
Amit jobb lesz nem felvenni már
Értsd meg, hogy fáj
Én rég többet elárulhatnék
De hírből már ismerhettél
Soha engem meg nem bánthatnál
Nem nem már
Ez az a bélyeg
Amit oly sokszor rám raktak végleg
Azt hitték, átszabhatnak
S közben megváltoztam rég
Magam többé nem hagyom
Érzem, ez lesz a napom
Az élet
Ami rám formált sokszor pár képet
És így láthatsz mostantól szépnek
Megmondtam már rég
Magam többé nem hagyom
A terhet mindet lerakom
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
