|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | A bölcsek meg hallgattak |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:44 |
| Szövegírók: |
Pásztor István (Alvin) Pásztor István |
|
Pásztor István (Alvin) |
|
| Kiadó: | Alvinrecords |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A bölcsek meg hallgattak bölcsen
És a szívünk egyszer csak megállt.
Becéztük, rugdostuk, nem mozdult
És ez így szép lassan kínossá vált.
''Baszódj meg'', a hálón üzente,
Most súlyként cipelhetjük kővé meredve,
De ha mindenki szaralak, úgysincs szükségünk rá.
A mellünk meg lángolt, hatalmasra vertük a tettektől,
Pedig még el sem jutottunk a ''bízni kezdek''-ig a ''retteg''-től.
Mert az eszünk már elment. Hagyd! Kár is keresni.
Azóta könnyebb, ha fáj is, nevetni.
Vagy bárkit szeretni, vagy mondd mennyit érzek,
Csak cirkusz meg vér kell a népnek!
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Csak lógott a láb és húzott a farkunk maga után.
Mindig mosdani akart a kéz,
Míg a szem meg csak néz,
Hogy a szánk miért tát nagyra bután.
Hüvelykujj telefonra fordulva,
Mindennel szemben, egymásra mordulva.
Túl mélyre szúrtam? Szólj, hogyha fáj,
A ''hé faszfej, kelj fel és járj!''
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Hát csak lógjon a láb
És csak mosdjon a kéz.
A szánk meg tátson bután.
A bölcsek meg hallgatnak bölcsen.
Mennyi hülye, van elég ne félj,
Csak ugat, fel sem tűnik a veszély,
Vagy tapogat, mondd minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején,
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Mert csak lógott a láb,
És csak mosdott a kéz,
A száj meg tátott bután.
A bölcsek meg hallgattak bölcsen
És a szívünk egyszer csak megállt.
Nincs semmi baj! Így élünk majd tovább.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
