|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Bátorság*Nyújtott kéz |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 3:58 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem ismersz még
És úgy tűnik
Nem is fogsz már
Csak befogod a két füled
S nem beszél a szád
Nézel rám fentről
De soha nem fordulsz felém
Látod azt a kis pontot?
Azt hiszem, az vagyok én...
Átlagos harmincas
Kit sokszor
Észre se lehet venni
Zöldség és húsevő
Nincs vallás
Ja és felül szeretek lenni...
Szólj ha bármi kell
Itt a két kezem
De tudd hogy nem felejtem
Ha jó fej
Vagy valaha patkány voltál velem...
Mert míg két lábbal a Földön
Is néha az örökére várok
Sokszor az álmaimban élek
És nappal csak alva járok
Érd be ennyivel
Vagy szólj ha zavar
Megszököm vagy megszoksz
De ez már nem változik hamar
Nem, nem,
még nem tudok vízen járni
De majd igyekszem, (majd igyekszem)
Igen, néha sápadok
de majd napozni kifekszem
Az ember keze cukorból van
Csak néha véres
És ha az élet nem csak erről szólhat
Hát kapd be milyen édes
Mosolyogjunk mind,
Mint egy boldog nagy család
És elkészítjük a képet
Rokonok sok műbarát
Meg ez a sznob kis városi élet
Biztos az égből hullott ránk
De megvan végre a képlet
És együtt mázoljuk majd
Ezt a kurva világot szépnek
És ez életben tart,
Meg a stressz,
Ami mindenkit hajt
A legszebb halál
Horgászat közben
Szívroham a vízparton
Vagy gyönyörű női combok között
Miközben épp a csúcsomat tartom
Ezért mond mit tegyek
Most nem kezdek kiabálni
Nyugodjál meg ráérünk még
Nem kell túlreagálni
Csak a boldogságot megtalálni
Vagy vízen járni, majd igyekszem (majd igyekszem)
Igen, néha sápadok
De majd napozni kifekszem
Az ember keze cukorból van
Csak néha véres
És ha az élet nem csak erről szólhat
Hát kapd be milyen édes
Mosolyogjunk mind,
Mint egy boldog nagy család
És elkészítjük a képet
Rokonok sok műbarát
Meg ez a sznob kis városi élet
Biztos az égből hullott ránk
De megvan végre a képlet
És együtt mázoljuk majd
Ezt az elromlott vészféket
Az összes síró menedéket
Meg ezt a kurva világot szépnek
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
