|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | A végén majd meghajlunk |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz,
Ha kihűl a láng,
Meghal a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz itt maradni,
Karót faragni, torkot harapni.
Védeni a puszta testeddel
Nem haragszom, Menj, ha menned kell!
Vissza a szemétdombra,
Vésd rugós késsel a homlokodba,
Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket
Aki benned él, csak túl ostoba!
Kordon és ugyanaz a szöveg
Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg
Véres a hús és túl sok a köret
Inkább állj odébb öreg!
Félre tettek!
Azok a tetvek, észre sem vettek,
Mosolyogva mindent elvettek!
Elvileg, hogyha úgy szerettek,
Mondd, miért nevettek?
Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz
Kihűlt a láng
Meghalt a fény...
Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz álmodozni,
Fegyvercső ellen lázadozni,
Hát baszd meg! Te vagy megszorulva?!
Ha szíven szúrtak, hát szüless újra!
Egy bólogatónak az életébe,
A félelmeid szégyenében,
Konzerv élet a nép nevében,
A pusztítás hevében.
Ha az ország óvna, szép is lenne,
De csak köpköd felém széllel szemben.
Hát ez került harminc évembe?!
Kurva életbe!
Nem vagyok több egy "undorító"-nál,
Ezután te mit szólnál?!
A cél él még!
Csak félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hisz mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végig folytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Mert így nevelt az anyám
És hitt benne, hogy az ember jó
És vannak még csodák!
Ma már tudom, hogy tévedett!
Mert minden ember más,
Hogy élnél ma, ha tudnád,
Hogy holnap vége és nem lesz folytatás?
Isten áldjon
Hogy jobban fájjon!
Rémálmunkból
Áldás szálljon rád!
Félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hisz mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végig folytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!
Mert nálunk ez így szokás!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
