|
|
|
| Előadó: | Ismerős Arcok |
|---|---|
| Album: | Kerítést bontok |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 4:49 |
| Szövegírók: |
Nyerges Attila Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Grund Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Nyerges Attila-]
Annyi minden mást csinálhatnánk itt
Szerethetnénk is, ha volna még akit
Érdekelne tán, az az apró semmiség
Hogy minden ég
De, ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még
A napokat számolod, közben üres a tányérod
Lassan helyet is cseréltek, te és az árnyékod
A tükörbe vicsorgó szörnyeteg, visszaint neked
Sorra kerülsz te is, jobb lesz, ha elhiszed
[-FankaDeli-]
Ha valahol a Földön, akkor itt lehetne bármit
De neked mit számít
Szeretem az embert, és néha napján
Látom a majomjelmezed alján
Hogy kikandikál a kislábujj
'Hol bőröd fény nélkül megsárgul
Le kéne vágni a körmöket
És nem lökni a mélybe a kölyköket
Ütnélek, mert a jó szót nem érted
Ahogy az életed egész nap emészted
Látom, pedig inkább csak nézném
Hagynám, hogy hipnotizáljon a tévém
De nem, valami azt súgja, elég
Nem hiszem el, hogy szemet szemért
Nem lehet ennyi, minden porcikám
Halkan diktál, sétálok az utcán
Kómában vonagló, szürke zombik
Tenyerük izzadt, a beton csak porzik
Fák helyett oszlop, lomb helyett üveg
Felhőkarcoló, patkányüreg
Ahol ülnek, az öltönyök sorban
Lélek nélküli koporsóban
Saját sírjuk sikerrel ássák
A fától vakon az erdőt vágják
De a bosszú hiába súgja
Az én szívemhez be nem jutna
Ha azt hiszed, annyi vagy
Amennyit mondanak
Akkor valóban meg is loptalak
Elveszem tőled utolsó reményed
Hogy lásd meg végre, kik a szegények
'Kit aranytömbök húznak a mélybe
Hol hála helyett, vágy az ember vezére
[-Nyerges Attila-]
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk
Lekopva színeink, szürkévé változunk
Az öröm csak káröröm
Az érzés csak végtelen félelem
Tényleg csak ennyi volt az életem
[-FankaDeli-]
Nevetek, miközben magamban sírok
Ahogy sorban a kirabolt sírok
Őseink helyett az ufókat nézik
A gyerekek lassan Szodomát idézik
A hibás ki lehet, hogyha nem te
A tükör mögé nézünk be, nevetve
Ennyi volna, mit adhatok neked
Vagy ennyi volna, amit kapnom lehet
Nem, valami azt súgja itt bent
Félreértettünk ott kint mindent
Ádám playboy, Éva meg playmate
Miközben anyádék nézik a tévét
Harcolnék, ha látnám, hogy kivel kell
A szomszéddal, vagy a hitellel
Minden, 'mit elhiszel, meg is történik
Ezért van, hogy az életünk örvénylik
Vénába kaptuk szomorú sorsunk
Az anyatej mélyén haragot hordunk
Így nem fog menni, én mondom, nem
Hogy ennyi szülő lett neveletlen
Az ostorom saját hátamon csattan
Minden pofont magamnak adtam
Egy darab a fényből, bennem a szándék
Nem verekednék, már nem anyáznék
Megláttam, ahogy vergődik énem
De nem hagyom el, már többé nem
Az élet elfogad, te őt miért nem
Az ördögöt megingatom hitében
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán
Szeretlek, mert én szeretni jöttem
Ez van, ennyi telik tőlem
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
