|
|
|
A Fekete Lovag: (ének 1)
Anyám, anyám, éjdösanyám...
Kesely-lábú éjdösanyám...
Apám, apám, éjdösapám...
Donga-lábú éjdösapám...
Jaj, de nagyon szeretlek...
A Fekete Lovag: (szöveg 1)
Rám nézel, és mit látsz? Őrültnek nézel.
Nem érted, hogy ez a Zádori gyerek mit képzel
Magáról. Először Rich-Zed volt, aztán Durva Fény
Most meg valami Fekete Lovag. Kérdem én,
Mit számít a név, mikor így is eredeti a zeném.
Engem nem érdekel a sok hozzá nem értő vélemény.
Kinek az érdekét sértem én a szövegeimmel?
Vagy épphogy szíven találtam valakit a lövegeimmel?
Valakinek nem tetszik, hogy nem hétköznapi képzelőerővel bírok?
Én csak olyan szövegeket írok, amik legbelülről jönnek.
De úgy látszik, hogy sokakat harcra hívok.
Félreértenek, de nem sírok, csak nevetek ezen.
Mikor meghallom a zenét, elfeledkezem magamról.
Hagyom, hogy az elmém vezesse a kezem.
Hagyom, hogy a szellemem játszadozzon velem.
Rá bízom magam, mert így lehet tökéletes a szöveg.
Szarok rá, hogy megért-e az igénytelen tömeg.
Ezt már kis túlzással művészetnek is lehet nevezni.
Zene, melyet csak utálni lehet, vagy csak szeretni.
Nem pedig nevetni rajta, mint valami ócska komédián.
Mert bosszút állok, mint Hamlet Ophélián.
Leszámolás lesz, de nem Kis-Tokióban.
A Hosszúkések éjszakáján én voltam inkognitóban.
Nem fitogtatom az erőm, és nem beszélek a levegőbe,
De én juttattam Jon-Benet Ramsey-t a temetőbe.
Na, mit látsz, ha rám nézel?
A Fekete Lovag: (ének 2)
Elmegyek, elmegyek én...
Itt vagyok a világ tetején...
A Fekete Lovag: (szöveg 2)
Plaza-ribik figyeljetek! Nem lenne zokszó,
Ha elláthatnám az ánuszotokat, mint Rocco.
Véreznétek, mint az első ribi a "Popó-mániában".
Sok női hátsó szerepelt sok szexuális fantáziámban.
Biztonságos szexet akarsz? Rakd mellbe!
Aztán bele a szájába, de nézd, hogy lenyelje!
Maradjon az övé, ha már úgy megdolgozott érte.
Megérdemli az ajándékot, hiszen vörös a térde.
Kérte, kérte, mert ízletesnek vélte,
De nem nagyon örült, mikor az anyag a szemét érte.
Most befejezem, mert kezdek túl perverz lenni.
Egy ilyen szövegű számra kinek lenne kedve enni?
Törpe, nagyi, pisi, kaki, homo, pedo, leszbi,
Szodomita, szado-mazo, gyilok� Azt' majd lesz bi.
Nekem a pult alól tólják az illegális filmeket.
"Rocco legújabb analízise" nagyon megihletett.
El is határoztam, hogy pornó-producer leszek.
Hogy Kovit kiszorítva a pornó Spilbergje leszek.
Na, mit látsz, ha rám nézel?
A Boldogság Hóhéra
Ha rám nézel, mit látsz?
Az biztos, én nem perverz vagyok,
Én nem ütöm a kurvát, én nem a muffnak adok.
A nőktől Én gyengéd szeretetet kapok.
Viszont a sok nyálas köcsögnek kegyelmet nem adok.
Minden diszkós majmot külön szájba csapok.
Csak ütök, vágok, mást élni nem hagyok,
Mert ha meglátom őket, mint a Mátrix, kattanok
El nem akadok, és senkire nem hallgatok.
A jelszó: Veszett vagyok
Mint Doc Holliday, én is egy féregként élek.
Üdvözülést Istentől nem is remélek.
Inkább beszélek, henyélek és másokat lenézek.
Az erő velem van, mint Darth Maullal, csak
Nekem nincs ellenfelem, nincs Obi-van Kenobi,
Úgyhogy előre török
Ha rám nézel mit látsz? Csak jövök és lövök.
A Fekete Lovag: (ének 3)
Olyan szép vagyok, hogy az már nem igaz,
Csak az baj,
Hogy nem vagyok olyan szép, mintha 2-szer ilyen szép lennék...
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
