|
|
|
Rich-Zed "A Culáger":
Feltárom a tényeket, melyeket úgy vesztek,
Mint meghamisított eredményeket vagy félresikerült kísérleteket.
Úgy néztek rám, mint aki megtévelyedett,
Pedig én vagyok az, aki kimondja az igazat, a lényeget:
Azt, amit érez; azt, amit gondol,
Melyeknek elegye egy, az életre ártalmas vegyületet képez.
Most még megmosolyogtok, mint Kopernikuszt vagy Keplert,
Bár ti vezettek félre sok embert,
Viszont idővel géniusznak neveztek majd,
Mint Mozartot, Handelt vagy Einsteint.
De most még, mint Giordano Brunot, máglyára löknétek, taszítanátok.
Leköpnétek, mert tudjátok, hogy kevesebbet szakítanátok.
Jobb lenne, ha ezt bevallanátok, nem pedig koppintanátok,
Mert így csak a levegőt rondítjátok,
Miközben megnyomorítjátok a zenét, mint művészetet,
És megbolondítjátok az embereket,
Ahelyett, hogy okítjátok, mint Szophoklész vagy Szókrátész.
De Rich-Zed itt van, és tettre kész.
Átlátja a tettetést, és rátok hozza a rettegést.
Nem okoz számára többet, csak egyszerű kedvtelést,
Amikor látja arcotokon a szenvedést.
Engedjetek meg egy feltevést, mint egy egyszerű felvetést.
Miért fogadjátok el alapkövetelménynek a hencegést?
És miért látom vastagbörű arcotokon a mélységes megvetést irányomban?
Talán hibáztam, hogy kimondtam, amit látok?
Ezek után szálljon a fejemre ezer átok? Erre vágytok?
Mire vártok? Talán, hogy többen legyetek, ti szemetek?
Hogy újra elnyomjatok? Hogy megint semmibe vegyetek?
De ezt elcsesztétek, mert a szövegeimmel veszem kedvetek.
Tudom, nem kedveltek, de engem ez annyira nem érdekel,
Mint az, hogy hány rajongótok ad nektek fejet, mikor elétek térdepel.
Nem közösködöm férgekkel, akiket nem lehet meggyőzni észszerű érvekkel.
Előttetek járok, óriás léptekkel.
És nem értek utól, bármit is használtok.
Sohasem lesztek olyanok, mint én, bár magatokat többnek tartjátok.
Nincs fantáziátok, pedig ez elengedhetetlen.
Ezért van az, hogy minden szavam felejthetetlen.
Azért vagyok kegyetlen ebben a zenében, mert ez nekem mindenem.
Én vagyok a bíró, és titeket meg kellett intenem,
Mert övön alul ütöttetek, mert csak csalni tudtok.
Ezzel a taktikával juttok oda, ahova juttok;
De jobb, ha előlem futtok, mert megmutatom nektek saját magatok.
Tudjátok meg, én azt csinálom, amit akarok.
Ha akarok odacsapok, vagy szélvihart kavarok.
A zenéitek kacatok, nekem ne pofázzanak ilyesféle alakok,
Hogy mást kéne csinálnom, mikor nem mások, mint megalkuvó patkányok.
De Rich-Zed itt van, és jobb, ha kibontakozni hagyjátok.
És megadjátok azt a tiszteletet, amit megérdemel,
Mert eljön még az idő, hogy előtte véreztek el.
Szarháziak!
Dögöljetek meg!
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
