|
|
|
Lex "A Mokány Fiatalember":
Miért kellenek a klipekbe seggek és mellek?
Talán, hogy gyorsan elteljenek az unalmas percek
És hogy az emberek figyelmét eltereljék a lényegről?
Én élből nem kérek ebből az egészből
Miért kell idétlen klipeket néznem, mikor másra vágyom?
Agonizálok az ágyon, mert csak a pénzt látom
Ebben az egész rohadt üzletben, de tűrnöm kell
És reménykedem, hogy még lesz örömöm az ürömben
Valami motoszkál a fejemben, ami nem hagy nyugodni
És megfejtem a talányt, mint David Duchovny
Olyan kapzsiak vagytok, hogy kivájnátok egymás szemét
Irigylitek egymástól, amit a másik már elért
De ha jó zenét csinálnátok, még megérteném az egészet
Miattatok nem tartják értékesnek a zenémet
Le kéne tisztázni a zenéket, hogy csak a lényeg maradjon
Hogy a végeredmény az emberekben nyomot hagyjon
Én érthetően egyszerű zenét akarok, de csak hajthatok
Ti elfajzott akármik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Rich-Zed "A Szociopata Szerelemgyerek":
Sokan azt mondják, hogy értékesek, de csak a levegőt rontják
És értékelhetetlen szövegeiket ontják
Miközben csak foglalják a helyet a tehetségesebb előadók elől
Akik egyfelől jobbak, másfelől értékesebbek
És tehetetlenségük miatt egyre érzékenyebbek
Bár az értéktelenebbek azt mondják, hogy
Féltékenyebbek, de tévednek
Csak kérkednek azzal, ami sohasem volt az övék
És irigyek arra, ami sohasem lesz az övék
Szükség lenne egy szövegi forradalomra
Egy kis esélyre, amire úgy néznénk, mint jutalomra
A jövőre utalok ma a szövegeimmel,
Amelyekkel mindig arra törekedtem,
Hogy lépést tudjak tartani az elődökkel, a nagy öregekkel
A szövegeknek többet kellene tartalmazniuk, mint
Pénz, kocsik, szerelem, meg csajok
Az egyéni hangvétel az, amit a dalokban hallani akarok
Ne csak lejáratott sablonokat hallgathassak újra és újra
Ne olyan szövegeket írjatok, amelyeket ha egy ötéves gyerek meghall
Legközelebb már fújja, miközben az orrát túrja
Legyen a szövegeknek súlya, hogy mindenki tudja, hogy komoly a dolog
Ne legyenek 16-szoros refrének és milliószor ismétlődő sorok
Eredeti az, amit hozok, a latba sokat nyomok
Ti elfajzott akárkik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Ray "A Demagóg Uszittó":
Amik még kellenek, a jó motorok és a jobbnál-jobb kocsik
Az emberek meg csak néznek, míg ti loptok, mint Tocsik
Kérdem, hol van a zene igazi szeretete?
Vagy a színpad és a szereplés álszeretete veletek már rég elfeledtette
És a zenélés valódi voltát az enyészet pora befedte
A magyar popsztár meg a hangszereket, mint Arany a lantot végleg letette?
Nem akar éneklés közben lihegni, ezért play-backel helyette?
De megéri, mert ezt a közönség, mint a politikusok beszédét megette
Én meg csak ülök, a dühtől fortyogok,
Próbálom ezt nem felvenni, a Zámolyimba kortyolok.
Pedig, ha a TV-t nézem mindig idegbeteg leszek
A kezem ügyéből minden mozdítható tárgyat elteszek
Idegnyugtatót magamhoz még ekkor sem veszek
Mert, ha titeket látlak srácok tudom, ilyen soha nem leszek
És a gengszterség sem érdekel,
Bár a klippekben sok jármű emblémáját láthatom
Akinek ez tetszik, azt ezért nem bánthatom
Mert megszédítette a csillogás és nem látja a lényeget,
Csak azt, hogy SEL 500, de én is tudok egy sokkal egyszerűbb képletet:
e=mc2, hiszen minden relatív, szerintem amiről beszéltünk az az,
Ami nem pozitív, hanem negatív
(Hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha...)
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
