|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Milyen messze is van tőlem már a város
Ahol ifjúságom eltöltöttem én
Az a táj ma már az álmokkal határos
Azaz első csók, már úgysem lesz enyém
A sok régi lomb közt elsárgult a fénykép
Akár ősz felé a vén levél a fán
De a csókjaid a léptem elkísérték
Te is próbálj néha emlékezni rám!
Ha szól az estharang, ott jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Egy dátum fel van írva mindkettőnk szívében
Ne szégyelld azt a délutánt, nem szégyellem én sem!
Vajon áll e még a bús akác a dombon?
Onnan végtelennek tűnt a láthatár
És az ócska padtól ketté vágta gondom
Arany ollóval a pajkos napsugár!
Hogyan vélekednek a régi barátok?
Ha tán emlegetnek még egyáltalán
Az ég ott sem kékebb mint ahol ma járok
Színes emlékeim festik át csupán
Ha szól az estharang, mondd jársz e még a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Sok minden összejön egy ember életében
De azt a régi délutánt , nem feledem még sem!
Milyen furcsa érzés távol lenni tőled
Ehhez hozzászokni nem volt még erőm
Közös ismerősök hoznak hírt felőled
s közben arcom nézik egyre kérdezőn!
Ma már nincsenek a földön távolságok
Ma az álmaink után röpít a gép
Tudom visszavár a rég nem látott város
Tudom nemsokára indulok feléd!
És szól az estharang és ott állsz majd a téren
Hol oly sok boldog órát töltöttél velem
Én újra átkarollak éppen úgy mint régen
És újra együtt indulunk – a régi szép idők nyomán
Megújult boldogság utána hűvös nyár esti szélben
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
