|
|
|
| Előadó: | Chicago (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fred Ebb |
|
John Kander |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Pukk! Hat! Nyissz! A-A! Ciceró! Lipschitz!
Liz:
Tudod amikor valaki a kis szokásaival a sírba visz
mint Burni
Burni szerette a rágógumit,
de nem rágni pukkasztani!
Egyik nap megyek haza
totálisan sík ideg vagyok
és elvárnék egy kis együttérzést.
Bemegyek, fekszik az ágyon és rágózik.
Mit rágózik? Pukkaszt.
Mire én:
- Ha még egyszer pukkasztasz...-
ÉS PUKKASZTOTT!!!
Na, akkor én levettem a puskát a falról,
És leadtam neki két figyelmeztető lövést…
Egyenesen a fejébe!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Annie:
K.B két éve megismertem Asaciel Youngot Salt Lace Cityböl
Azt mondta, hogy nőtlen, így hát rögtön egymásba szerettünk.
Jaj, nagyon szépen éltünk.
Ő reggel elment, este hazajött én töltöttem neki egy pohár italt
És aztán megvacsoráztunk. Olyan volt az életünk,
Mint két és fél szoba mennyország! És akkor megtudtam:
Nőtlen? Egy frászt! HAT FELESÉGE IS VOLT!!! Mormon volt a lelkem...
Aznap este is... Hazajött, én töltöttem neki egy pohár italt, mint rendesen…
Csak hogy, vannak olyan pasik AKIK NEM BÍRJÁK AZ ARZÉNT!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letépett ő egy szál rózsát
Élőben nulla, így vérbe fúlva
Hogy csúnya hulla, így most már jó!
June:
Szóval! Állok a konyhában, és éppen tálalom a csirkét vacsira.
Ahogy az egy rendes háziasszonyhoz illik.
Amikor beront a férjem. Egy merő féltékenységi rohamban.
"DUGSZ A TEJESEMBERREL!" Ordítja...
"DUGSZ A TEJESEMBERREL!"
És aztán, beleszaladt a késembe... BELESZALADT A KÉSEMBE, VAGY TÍZSZER!!!
Csak kézbe vette és félre tette,
De a rózsa szúrt és Ő rosszul járt!
Hunyák:
Mit keresek, én itt?
Azt mondják, hogy a híres Lakem le fogta, a férjemet én meg lecsaptam a fejét.
De nem igaz, én...én...én ártatlan vagyok.
Nem tudom, miért mondja Uncle Sam, hogy én tettem.
Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg...
June:
Igen, De te tetted?
Hunyák:
A-A! NEM BŰNÖS!!!
Úgy kellet néki, úgy kellett néki!
Letépett ő egy szál rózsát!
Csak kézbe vette és félre tette!
A rózsa szúrt és ő rosszul járt!
Velma:
Húgommal Veronicával volt egy jó kis lokál számunk.
És a férjem, Charlie is velünk turnézott!
A számnak az volt a vége, hogy meg csináltunk húsz ugrást,
Rettentő gyorsan. Cigánykerék, flip-flap, szaltó, dupla szaltó!
Szóval így, egyiket a másik után!
Azon a bizonyos éjszakán éppen a Ciceró hotelben voltunk.
Hárman üldögéltünk a szálloda-szobában.
Kicsit piáltunk, hülyéskedtünk, meg minden.
Aztán elfogyott a jég. Mire én lementem, hogy hozzak.
Visszamegyek, kinyitom az ajtót, hát mit látok:
Charliet meg Veronicát, amint épp egy új számot gyakorolnak:
A 17-ES PÓZ. FRANCIA-SPÁRGA!!! Esküszöm, hogy sokkot kaptam!
Tisztára fekete lett előttem a világ! Semmire sem emlékszem!
Csak amikor már a vért mostam le a kezemről…
Akkor döbbentem rá: "Te jó isten! EZEK MEGHALTAK!"
Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik!
Letéptek ők egy szál rózsát!
Élőben nulla, így vérbe fúlva
Két csúnya hulla, így most már jó!
Úgy kellett nekik! Úgy kellett nekik! Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Letéptek ők egy szál rózsát! Sok sanda férfi oly rosszul járt!
Élőben nulla, így vérbe fúlva Így lett a tangó, egy cella tangó!
Két csúnya hulla, így most már jó Még vár a smasszer a kulcslyuknál!
Mona:
Úgy szerettem Ali Lipshitzet, hogy arra nincs is szó!
Igazi művész volt, érzékeny, finom ember… Egy festő.
De lelki zavarokkal küzdött szegény...
Folyton kereste önmagát!
Minden este el is ment, hogy megkeresse,
de nem önmagát találta meg.
Hanem Jennyt, Maryt, Junyt… meg THOMAST.
Egyik reggel is épp ezen… vitatkoztunk.
Ő borotválkozott, én KÖZBEVÁGTAM!
A ROHADÉK!!! A ROHADÉK!!!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Sok sanda férfi oly rosszul járt
Így lett a tangó, egy cella tangó
Még vár a smasszer a kulcslyuknál
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Sok sanda férfi oly rosszul járt
Ő lett a vesztes, a sírkeresztes!
Fekete földben egy árok vár!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
