|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Tita |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ez nem a rendes pop, sem a csendes Bob,
kopp-kopp, hé, ez itt a Ludditák,
hopp, az L-U-double D-I-T-A stop
A nosztalgia hánytat, mint egy asztal pia,
Mer' csak hárpia-terápia,
de négyévenként rámjön, mint az olimpia, ja.
Nem a Parkán-narkós, torkon-barkós, csavargó-argós, margólakos hippit sírom vissza,
akinek a hip-hop-headek csak híg pisik,
mer' az igazi pasik a Víg Misik.
NEM!
De lássuk mi van ma divatba',
szimat: szívatva vagy, avagy be vagy avatva?
A gond, úgymond, hogy kié a porond itt,
Ki mondogat oda, és ki kit bolondít.
Mer' csak a hótprofik meg a jópofik
pofáznak, Ludditák meg nyomja nonprofit.
Jó iszkolsz, ha azt mondom, hogy Pistols,
de a do-it-yourself-hez mondd mit lépsz, mit szólsz?
Mikor a kordont nem ugrod át három akkorddal,
nekimész a Vivaplusznak fakarddal, hülye.
Na itt vagyok, és ez az ami okádtat,
tokádat add le haver, de ne add fel a pofádat.
Mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy,
akárhogy, bárhogy, de hogy lerogyj?
valahogy, majdhogy, úgy ahogy,
merthogy mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy.
Pár éve Baján bajom nem volt, nem paráztam,
fejet ráztam, arénáztam, parázs volt a garázsban,
respect Bendáj, respect Xebáj,
szar volt az egész kóceráj, de zenélni muszáj.
Kettõezerkettõ, nem kecsegtetõ,
egyedül az marad a nyerõ, aki nyaló vagy nyelõ.
Kihúzzák a májkom - jó van még bennem szusz,
vagy kiszúrják a bájkom - na odavisz a busz,
akár elkúrják a site-om - lesz majd bónusz,
nem kell himnusz, meg kultusz, meg hókuszpókusz,
legyen csak rajtad a fókusz.
Fölszívódott a fanzine is, mint gyomorban az enzim,
ja más lett a pörgés, de mi most a benzin?
Respect Kerozine, Ordító Egér,
Második Látásban Mis másolt kazit százasér'.
Lehet, hogy én vagyok sötét, mint egy bantu,
Wan2, Wan2, Wan2,
nekem szarabbak, mint Michael Jackson orrai, aha,
már mér nem ír a Déri meg a Forrai?
Jó a Wanted se volt gyémánt,és most miért bánt,
mikor tudod, hogy a money makes the world go round?
Tudod, hogy a money makes the world go round?
Mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy,
akárhogy, bárhogy, de hogy lerogyj?
valahogy, majdhogy, úgy ahogy,
merthogy mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy.
Menõ az Eminem, de mi nem,
azér mer szerkó, stúdió, satöbbi nemigen van,
de hatvan fan akad,
és ennél többér sem fogom megcsókolni a valagad.
Titi piti, de a Móki se szónoki,
plusz egy kecskeméti DJ, nem pedig szolnoki.
Vidéki a tagozat, nem elsõ fokozat,
de asszem nem az ok a lényeg, hanem pont az okozat,
az hogy ne csinálj be, csak csináld, csak csináld
agyba-fõbe, nyakra-fõre,
és ne vigyázz a pofádra, mert úgyis marad bõre, mert
Mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy,
akárhogy, bárhogy, de hogy lerogyj?
valahogy, majdhogy, úgy ahogy,
merthogy mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
