|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mozsolits Róbert Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Hétvégén izgi a tíví, és oly jó a privicset,
segítsen a giccs, látom Gojkó Miticset:
fehér bölényen jön értem, micsoda fölény,
micsoda sörény, micsoda orrsövény!
Hé, itt a Szóda-kerti orkán, ő nem fata morgana,
a Luddita torkán a szó megdermed:
hú, egy remek termet és egy remek hermet-
ikusan zárt csapat: nő a szívverés-ütem,
itt a megérinthetetlen CCB-s totem.
A tabut, a buta tabukat
tedd el, keress más utakat hozzá, hoppá.
Oké, én elöl majd jól kitolom a pulóvert,
mert ő az idolom, és a palávert
neki csinálom, övé a sláger.
Bráder, hadd legyek nálad a culáger!
Állj! Na nem úgy megy ez, hogy csak szevasz,
megjövünk, pacsi, és irány a terasz.
Mert hogyha Vegas, akkor tény, hogy csillivilli a fény,
Egymás hegyén-hátán sok Beverly Hill-i lény.
Itt rég rólam rappel minden rapperszirén,
már a tavalyi rapszezonban is, nemcsak idén.
Hogy mér? Egészen pontosan nem tudom, de tény,
lehet, hogy olyan vagyok nekik, mint egy orvosi vény,
pedig hát nem is betegek, és nincs is vírusidény.
Lehet, hogy olyan vagyok nekik, mint egy nílusi lény?
Hé, az nem is lehetek, akkor ki érti azt, hogy mér?
Soha senkinek semmit sem teszek meg a hírnevemér!
Ahol Ludditából kettő, Buppából egy:
a banditából egyből cool csávó lett.
Ha mindent túlspilázol, és szabadon engeded,
a túl nagy falatokat felkultiflexeled,
hamar rájössz, yo! Itt senki sem tetszeleg,
megvallom a Ludditák nekem tetszenek,
főleg mer bírják a fejemet és a szettemet,
és szemenszedett az állítás, hogy könnyen fekszenek!
Ha lenne, nekik adnám a bazi nagy t-rexemet!
Refr.: Egy-két Luddita, há Buppaimitátor Buppina,
négy suppa irritátor a partiba!
És tudta? Mindig illegál a bandita!
Tarolt a srác, mint a Travolta, Pomádé-
duett helyett legyen a főszerep a pofáké.
Oké, nyista, ma nem leszek feministás,
inkább e penetráns szagú félistennél egy ministráns-társ,
aki inkább a rikoltással, mint a dekoltázzsal hódít,
plasztik-lasztik, műdidkók helyett valami valódit
kapsz, amire holtig várnál, ha nem kultiválnál,
ámbár tudod jól, hogy császár vagy a Ludditáknál.
Hű, de tuti szitu lett,
amikor először tűnt fel a sziluetted,
amikor a mic-ba a dialekted odatetted,
amikor ketten néztük, mint a csodatettet,
ahogy az IMMC-vel fektetted meg Budapestet,
tiportál két lábbal, elteltünk a love-val,
a térnyerésed, a fényezésed nem bírom szuflával.
Lanyhult vagy? Mit érzel? Tíz macskát?
Cica! Ez kandúrszag meg az izzadtság.
„Nem érzem!”, „Én sem érzem!”, gyerünk, bíztass hát,
bizony ez izomzat: hmmm, friss hús, has, hát,
lábak, hogy a piroson húzhass át!
És úgy tűnik az egész csak full faszság,
de nagyon-nagyon-nagyon-nagyon igaz az a tézis,
hogy jó dobra bemozdul a sarok meg a térd is,
hogy ahogy a hőre belágyul egyszer csak a fém is,
hogyha nyomod, jó úton jön ki a tubusból a krém is,
ahogy retteg a sarokban a mumustól egy rém is,
minden magától megy, hogyha hagyják, mondjuk én is,
nem attól jön be nekem se, ha nyomatják: hogy mér is?
Mert egy helyen lakik nálam a lélek meg a vér is.
Refr.
A Lennonon ahogy a Yoko Ono lógott,
és mintha az egóm legóból lenne, a monológod
legott már darabokban hallgattam, s hogy analógot
alkossak, sanszom nincs, hívjatok egy pszichológot,
mert az vagy, ami a Mauglinak a vadon
és a szavadon, vasárnap és szabbaton,
mint elektron a protonon, csüngök, de leszaladom
még ezt a kört, mert hogy mi lett más,
nem kell zsilett, hogy levágja egy dilettáns is,
a hip-hopban, amióta betoppant Buppa egy klubba,
cuppan a csók, felmegy az adrenalinpumpa.
Tökmindegy, hogy viszkit vagy olcsó bort iszol,
ha kezdi, elönti az agyadat a kortizol,
jó, műbalhésok kapjatok a műhajba, újfajta fűfajta,
igen, Buppa boy majd megtanít a műfajra!
Fontos, hogy itt ne vedd a figurát harcira,
és soha ne bízd a break-pirulád El Marcee-ra,
mert attól olyan az arca, mint akinek elgurult a lasztija,
és nagy hiba, ha azt hiszed hogy nem lesz maxija,
nem nagy faxni ma, ha nem jön közbe túl nagy faxhiba,
ugorj egy taxiba, irány a Centauri-proxima!
Ígérem, fix, nem lesz Hendrix Lady foxy-ja!
Ha boksz lesz, arról nem én tehetek! Yo, a Luddita!
A fux nem illik a képbe, ha tudsz, ne gyere randira!
Mert a hip fenegyereke, huppsz, a hop jampija,
zsuppsz laza cucc, bringa, hanyag elegancia,
tudja a város, Buppa sármos, mint egy francia!
Ha csaj vagy és nincs bringád? Hú, az nagy hiba,
mert egy magamfajta srácnak mindig bringa a taxija!
Így nem lehetek egy gyalogos csajszi hiper hapsija,
rajtam sosem csillan a flitter, sohasem feszül a lakkruha, mi?
És az öntörvényem keményebb, mint maga Hammurapi!
Refr.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
