|
|
|
| Előadó: | Hősök |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mr. Joeker Mentha Eckü Brash Baranyai Dániel Barcza Sándor Komjáti ádám Ozsváth Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Mentha/
Eldobtam magamtól azt, amire nem volt szükségem
Élveztem mikor elvesztettem a szüzességem
De soha nem vesztem el a hitelességem
Mert én szeretem a közönségem, hát köszönöm szépen
Ez közös érdem, hogy ha sokan üvöltik a szövegem
Ez közös éden, az együtt átszelt kilométereken
Nem felejtjük el egymást, és én ennek örvendek
Hogy az álmaim része ti, és nem pedig ők lettek
Emlékszem az első napra az iskolába
És az első lányra kinek nyúltam a bugyijába
Az első Hősök számra, az első csokra a szádra
Teljesült egy gyerekkori álmom mára (ja)
Én maradok, ha kell, megígérem nektek
Letérdelek értetek, mert ti megérdemlitek
Együtt lépünk át majd mindenen
Tiétek mindenem, tiétek a fél életem
/Brash/
Kiskölyökként azt sem tudtam mi ez de így lett
Egy szerelem, egy barátság ,egy szövetség, egy élet
Életre szóló kapcsolat, lakat aminek nincsen kulcsa
Tépem fel sebeim mint egy kipingált festmény ,furcsa
De többé nem hagyom el, nem dobom el soha
Szívem mélyétől a tetejéig átérzem, az enyém, a fiam
Behunyt szemmel járni az utcán, a hang felé menni
A dobogóra lépni, előre nézni ,közönséget látni, ez jó
De néha benn marad a szó mélyen, tengernyi emlék
Képek mikor járni tanul az ember, elesik
Utána feláll, pofonok, tanulni kell
Míg a lélegzet meg nem áll, tanulni kell
A rosszból, a jóból, zuhanni lefelé
Utána fel az ég felé, ez megmarad mindig
Míg dobog a szív a fotók nem égnek el
Mígnem egy szép napon reggel én nem kelek fel.
/Refrén - 2x - Együtt/
Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok
Felnőtt emberek, igaz barátok
Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések
Elszállt az idő de maradtak élmények
/JoeKer/
Nem is olyan régen, serdülőként képtelen illúzióként
Kergettem a fényt, mit később négyen kaptunk el.
De céllal, egy olyannal, mi hasznára lehet még az országnak,
Vagy akár neked, mert az nekem is jó.
Ahogy léptékben ugyan, de részesei
Lesztek egy élménynek később egy kérvénynek,
Minek érvénye csakis addig szól, míg el nem
Mondhatom, hogy nem süllyed a szint, mely a messziből kacsint.
Én már látom. Kedves barátom, tanárom
Köszönöm neked mindazt, amit érezhettem, legyen az
Kín, fájdalom vagy csak szimpla szánalom.
Hálával tarozom, hogy csak engem vittél a hátadon
Beláthatom, a tények sugarának faktorszáma magas
Csakhogy JoeKer nem olyan pasas, akit
Leburnel. Épp bőrrel, vastaggal élek és csak
Remélek�
/Eckü/
Yo, Kaptam én is hideget, meleget már mégsem elég
Még mindig van pár célom a csapattal nem is kevés
Láttam indulatot, vért igaz ennek is van helye
Habár sokan elfelejtik mi a lényeg ez csak zene
2000 tök mind1 mennyi nekem ugyanaz a hatása
Hatalmas élmény, mint a felfedezés varázsa
Megérzem amit te leírom siker, mint a Kontroll
Ezt bátran húzom elő, mint egy fényképet a múltból
Mondom, ha gondom van de hova tovább
Mivel megfordultunk pár helyen meg is láthattuk a csodát ám
Messze a vég, amíg mellettünk állnak még
Egy a krú egy a név ez már elkezdődött rég tart
Mert ez nekünk kedves
Hogy arról beszélhetünk, amiről igazából szeretünk
És nincs félreértés csak az egység nincsen főnök
Hát ilyenek vagyunk mi még mindig ja itt a Hősök
/Refrén - 2x - Együtt/
Mindig megbecsülöm, amit kapok, amit találok
Felnőtt emberek, igaz barátok
Hosszú volt az út, voltak válaszok, kérdések
Elszállt az idő de maradtak élmények.
