|
|
|
| Előadó: | Hősök |
|---|---|
| Album: | Mindörökké (maxi) |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 2:20 |
| Szövegírók: |
Baranyai Dániel Barcza Sándor Komjáti ádám Ozsváth Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szól a felvezető akkord,
Lazán semmi mézek- mázak,
Erre mozdulnak a srácok,
Segget riszálnak a lányok.
Dupla generátor hajtja motort,
A határ csak az ég,
A nyugat nem variál, nem cicózik,
Gyerünk héj.
Lefoglalva az alkalom,
A strófa kordont alkot,
Nálunk a kultúra, tanulmány,
Virtuózabb lett a sztájlunk
Bátran állunk próba elé
Itt hősi mivolt
A mérce viszonylagos,
De a rapped legyen csiszold.
Tárd ki az ablakot,
Ismét nálunk kel a nap,
Átbányászom magam a felhőkön,
Hogy a hasadra süssek,
Majd összeüssek a mi nap,
Valami finomat, mi tápláló,
Mi hizlalja a májat, csak el ne
Feledkezz a számláról.
Beragadt agyak, süket fülek,
Várnak áldást, egy jobb bánás,
Hogy megszüntesse valaki,
Ezt az égető fájást.
Nyisd meg a csapot,
Hadd folyjunk belőle végre,
Hogy friss kelléke legyünk
Minden ember reggelének.
Az évek sorai, melyekben elbújtam, küzdöttem,
Egy név lebegett előttem: Hősök, én ennek léteztem.
Ha nem tudtam kérdeztem, nevettem, néha véreztem,
Ha késztetést éreztem, a kezemet széttettem,
Sokakat sértettem, sokakat vigasztaltam, a vállamon sírtak.
Egy búcsú könny, vagy öröm csepp, engem mindig megtaláltak.
Én mindig a helyemen voltam, egy csoport én erről szóltam,
Én ennek éltem a helyemet kértem, s most megtaláltam.
Én magamba szívom, amit ti kifújtok rám,
Én ettől bölcsebb leszek, és inkább maradok némán
Csak a tollam útján, a tinta nyomán, a papírformán,
A betűket fonván, nem szépítek, mint Torgyán.
A kormány egy botrány, add le voksod döntsd el a saját sorsod
Aztán kővel etetnek amitől elkopik a fogsorod
Hűtlen kezed fogja ezekben a percekben,
De tudod, kettőnk közül nem én ülök a majomketrecben.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
