|
|
|
| Előadó: | Deego |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halpert Balázs Hámori Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lélek mantra, regresszió a zene
Ha elfolytunk nem más depresszió jön vele
A könny vagy mosoly szerinted minek a jele
Ha érzéseket akarsz, egy ember is jár vele
Visszatartott levegő és megakadt szó
Felgyorsított rossz és elakadt jó
Az számít igazán, mit gondolsz Te magadról
Hogy döntéseket hozol-e, csak pusztán magadtól
A tudat és a lélek kutatja, miért élek
Az érzés elkísér, rád tapad, mint a bélyeg
Az agyam egyedi, tortalaponként sok kéreg
A jóindulat bennem, míg benned csak a méreg
Hogy mit hozunk magunkkal és mit kaptunk az útra
Hogy úgy tekintünk a múltra, mint egy feneketlen kútra
Ami gyerekként határoz meg kihat az életünkre
És folyton piszkál belül, hogy vajon tévedünk-e
Foglalkozz magaddal, ápold csak a belsődet
Hagy meg másodikaknak, az állandó elsőket
Esernyőt tartok föléd, felállítom a fekvőket
De elkergetni nem tudom, helyettük a felhőket
Ref:
Mondd te hova tartozol mire véget ér a nap
Megváltozol és más leszel vagy maradsz ugyanaz? ha?
Neked a listád meddig ér el?
Vajon már holnap lezárod vagy majd csak remegő kézzel
Mondd te hova tartozol, ha véget ér egy év
A tükörben te vagy, vagy már másé a kép?
Mondd, mindent megtettél mit terveztél?
Az időt lehagytad? Vagy benne elvesztél?
Ujjakat tördelünk és körmöket rágunk
Mert nem merjük kimondani azt, amire vágyunk
A külsőségek vezetnek, ha el hisszük mit látunk
De csalfa ez a kép, így csak csalfa képpé válunk
Nézz kicsit befele, meditálj önmagadon
Másként én sem tudok meglepődni már önmagamon
Én nem rappelek neked: „a csöndet harapom”
Egyé válik veled minden öntelt haragom
Ha nem is neked írok valamit, még a tiéd lehet
A zenét mindenki úgy éli meg, mint egy kísérletet
Akik ismeretek nélkül hoznak meg ítéletet
Sosem érdemlik majd ki szívből a kíméletet
Hogy kémia vagy más nem változtat a lényegen
Apró pontok vagyunk, pumpál bennünk a lételem
Mint vérplazmák a vénában sodródunk az éveken
Lesüllyedünk néha, de kimászunk a lékeken
De kimászunk a lékeken…
Ref x2
Én Látom, amit érzek mert mindig befele nézek
Néha kicsi vagyok egy megtört lélek, máskor magamba alig férek…
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
