|
|
|
| Előadó: | Amper |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hajnal volt, verőfényes reggel
Az alvás után arra ébredtem,
Hogy egy lány feküdt én mellettem
Nem tudom, hogy lehet, de tök meztelen.
Fáj a fejem, lüktet a szívem
Nem úszom meg ezt - érzem - ilyen könnyen.
Igazam volt, elért a vég,
Terhes lett és ez bőven elég.
Én vagyok az apa, micsoda szégyen,
Fiatalok vagyunk, előttünk az élet.
Magunk mögött hagyjuk a szabadságot,
Mert kilenc hónapig majd gyereket várunk.
Ez nem lehet, ezt én nem akarom,
Hogy apa legyek ilyen fiatalon.
Két döntés van, mind a kettő szörnyű,
De ebből csak az egyik a megfelelő.
Nincs más hátra csak az elvetetés,
Ez a döntés szörnyű nehéz.
Ezt kellett tennünk, mert csak így élhetünk
Továbbra is függetlenül.
Tanultunk a dologból mind a ketten,
Védekezni fogunk most már minden este.
Megpróbáljuk talán öt év múlva
És nem lesz majd a helyzet ilyen durva,
Hogy döntést kell véghez vinnünk,
Mert később már ez lesz a tervünk,
Megtervezzük az életünket
És nem bízunk semmit a véletlenre.
Óvakodj Te is, hogy ne állj döntés elé,
Fiatalon dönteni, hidd el nagyon kemény!
Felelősség nélkül nincsen gyereknevelés,
Csodás dolog tényleg, de nincs egy percnyi pihenés.
Csak akkor vágj bele, ha felnőttél a harcra,
De ha még nem akarod, vigyázzál magadra!
Véged van, ha bután viselkedsz,
Mert dönteni kell, amit egy életben viselhetsz.
Lásd be, amúgy ez nem rossz dolog,
Amint a gyermek szíve a tieddel dobog.
Évek múlva akarom, de ott a halvány esély,
Amit előbb elbaltáztál, az már késő remény.
Ki tudja mi lesz évekkel később?
Amit eddig nem akartál, most lehet, hogy már késő.
Leélni az életet, abban a tudatban,
Hogy megölted azt, aki az élet értelmét adja.
Elköveted a baklövést, ha vetélésnél maradsz,
Aki gyereket öl, az egy irtó bunkó paraszt.
Nem jó, ha csak magadra figyelsz
Meglátod ezért még jó nagy árat fizetsz,
Mert nincs annál szebb, csodásabb érzés,
Mint folyton nyomon követni életének részét.
Hibától kezdve a megbocsátásig,
Gyermekből a komoly felnőtté válásig.
Most már tudom és akarom én is,
Hogy apa legyek, mert hidd el megéri!
Ha eljutsz odáig, vállald el bátran,
Hisz álomvilág ez, Tudják már egy páran.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
