|
|
|
Milyen hideg ez a február, milyen prózaiak a hajnalok
Milyen nehezen hihető, hogy egyedül vagyok
Néhány ki nem mondott gondolat
Félig féreértett félszavak, csupán ez maradt
Csak a havaseső állna el, és akkor korán elindulok
És útközben valahol egy forró kávét ihatok
Néhány bejejezlen mozdulat
Még jó, hogy összesen csak ez maradt, csupán ez maradt
Fürge város felett szürke ég, s szürkék a járókelők
Szinte azt se tudom hirtelen; délután van, vagy délelőtt
Néhány bejejezlen mozdulat
Még jó, hogy összesen csak ez maradt, csupán ez maradt
Milyen hideg ez a február, milyen prózaiak a hajnalok
Milyen nehezen hihető, hogy egyedül vagyok
