|
|
|
Feltöltött az elem, az elemi erő,
Kéri, hogy gyere velem, kristálytiszta idő.
Ugyanaz a rúzs, ugyanaz az illat,
kezemben a kéz, ismerem az utat.
Mint a tegnapi üzenetét, úgy rángat elő,
zsebéből a nyár, a legvadabb szerető
is csak nosztalgia marad, szőke hajjal.
Semmibe sem kerül, enyém a pesti hajnal!
Ma nem hat ránk a nihil, mint a hullám,
keressük a szigetet, rohanunk az utcán,
vagy a fülem mögé hajolsz, kábán,
én azt hiszem, ez jelzés, de még suhanunk a sárgán.
Kár volna még, én úgyis nyerek,
ha ma nem történik semmi, akkor is csak veled,
veled tombol az óriás egy szűk erkélyen,
a kapukon kiköhög, egy másik helyre értem.
Furcsa póz, a lét a cél.
Tőled lett könnyű, és hozzám ér.
Az utolsó csepp, hamu a tálcán,
kitágul a plafon, elkábul a táncán.
Ez káros, káros de végül mégsem,
tőled lett igazi, rajtad múlt minden.
Mikor azt hitted, hogy vége, hogy ez ennyi,
betöltődött újra, jó lett szépnek lenni
Jó volt a várost végig tombolni, rohanni, lángolni,
veled ketten,
Ettől minden, minden, minden megismétlődik bennem.
Téged, téged választalak,
Veled üssön félre a szív hirtelen, minden percben,
veled ketten,
minden rendben
Te nemesebb vagy, te nem eshetsz el
erősebb vagy, neked ő sem kell!
Te nemesebb vagy, te nem eshetsz el
erősebb vagy, neked ő sem kell!
Te nemesebb vagy, te nem eshetsz el
erősebb vagy, neked ő sem kell!
Te nemesebb vagy, te nem eshetsz el
erősebb vagy, neked ő sem kell!
Jó volt a várost végig tombolni, rohanni, lángolni,
veled ketten,
Ettől minden, minden, minden megismétlődik bennem.
Téged, téged választalak,
Veled üssön félre a szív hirtelen, minden percben,
veled ketten,
minden rendben
