|
|
|
| Előadó: | Vas István |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vas István |
|
Vas István |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aki életedre tör, az is csak ember.
Nekem nem az, ha ott a kezében a fegyver.
Ha a gyűlölet szennyhulláma elönt,
Tán győzhetsz, de nem lehetsz nála különb.
Csak játszd, öregem, a világ szamarát –
A jelszavam ez: üsd, vágd, nem apád.
Hiába itt a tiszta szó,
Akármi szépet sütsz ki
Csak szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio.
Hát pedig én nem adom fel
a rám fogott pisztoly előtt
sem a drága reményt, hogy bölcseletem
meggyőzheti őt.
Elkésett, hidd el, minden vita és filozófia már,
Mikor érveivel beleszól kattogva a gépi gitár.
Tra-ta-tata-ta…
Hiába itt a puszta szó:
Akármi újat sütsz ki
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio.
Nem! Nem!
Nem ér a nevem,
Ha a hadsorokon
humanizmusom
nem törhet át velem.
Nem! Nem!
Ez nem az én ügyem,
Ha annak rendje és módja szerint
Nem tesznek túl igaz érveink
Az ő érveiken.
Mondd, mondd, mondd,
elment az eszed,
te bolond?
Ki érte el,
hogy érveivel
meggyőzze a vad Babylont?
Hiába itt Cicero, Diderot,
Akármi bölcset sütsz ki –
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio!
Nézd, nézd, nézd,
Ki dicséri nekünk a kést!
Ha rajta áll ez detronizál
minden szabadelvű észt.
Bár, bár, bár
az eszed megjönne már!
A tankjuk alatt
szempontjaidat
Finoman megérteni kár!
Elkésett, hidd el, minden vita és filozófia már,
Mikor érveivel beleszól
kattogva a gépi gitár.
Tra-ta-ta…
Hát csak a fegyver kell neked?
Csak a „Fel a barikádra?”
Legyen inkább méltó fegyvered
A tiszta ész kritikája!
Jaj, istenem, újra a régi zene
Bágyadt nyafogása pöntyög!
Mire jó ma a kritika fegyvere?
Disznóknak vetni gyöngyöt?
Barbár kornak vagy a gyermeke:
Ez a barbár logika rád vall:
Én büszkén harcolok ellene
Humanista kritikával.
De mit ér ma a kritika fegyvere,
Mikor a bőrödet lecibálják?
Sohasem lehetett pótolni vele
a fegyverek kritikáját./humanista kritikáját.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
