|
|
|
| Előadó: | Záray Márta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajnal István |
|
Ullmann Ottó |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | táncdal |
| Címkék: | Keressük! |
A tánczenéhez nékem semmi hangulatom,
nem hallgatom.
Ezért a rádiómat én most kikapcsolom,
unatkozom.
Unom a könyvemet, falon a képeket,
ez a csend nem, nem, nem, nem esetem.
Az óra körbejár vagy tán csak álldogál,
ezt figyelem.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
ismerős a csengetés.
Valaki csenget, így a csendet
és a szívem csendjét felkavarja,
mégis jó.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nincs is ennél szebb zene.
Tavaszi zsongás, lágy zsibongás,
ez a szívem slágere.
Valaki vár rám ott kinn a kapuban
türelmetlenül.
Ő az én drágám, minden gondolatom
csak hozzá repül.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
jaj, az ajtót nyitni kell.
Karomba zárom, ő a párom,
senki más nem érdekel.
Persze ha postás csenget,
hozza a levelet.
Nem, ez nem ő.
Valakit jobban várok,
érzem, igen, ez ő, igen, ez ő.
Mert szívem súgja, csitt,
valaki más van itt,
aki nekem cseppet se vadidegen.
Csengetni hogy tud így,
senki se csenget ily szerelmesen.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nem hiába vártam és
akárki el sem hiszi,
mily messze viszi
bánatomat ez a kicsi csengetés.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tán ma este táncolunk.
Ha szól a jó dzsessz,
juj, de jó lesz,
kéz a kézben álmodunk.
Jöhet a mambó, foxtrott
vagy a csa-csa, ritmus kell nekünk.
Aztán egy tangó lassabb ütemére
megpihenhetünk.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tánc után majd elkísér.
Ha jön az éjfél csillagfénynél
csókot is kap, hogyha kér.
Százat is, hogyha kér.
Nekem ez a csingi-lingi
ennyi mindent mesél.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
