|
|
|
| Előadó: | Záray Márta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajnal István |
|
Ullmann Ottó |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | táncdal |
| Címkék: | Keressük! |
A tánczenéhez nékem semmi hangulatom,
nem hallgatom.
Ezért a rádiómat én most kikapcsolom,
unatkozom.
Unom a könyvemet, falon a képeket,
ez a csend nem, nem, nem, nem esetem.
Az óra körbejár vagy tán csak álldogál,
ezt figyelem.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
ismerős a csengetés.
Valaki csenget, így a csendet
és a szívem csendjét felkavarja,
mégis jó.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nincs is ennél szebb zene.
Tavaszi zsongás, lágy zsibongás,
ez a szívem slágere.
Valaki vár rám ott kinn a kapuban
türelmetlenül.
Ő az én drágám, minden gondolatom
csak hozzá repül.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
jaj, az ajtót nyitni kell.
Karomba zárom, ő a párom,
senki más nem érdekel.
Persze ha postás csenget,
hozza a levelet.
Nem, ez nem ő.
Valakit jobban várok,
érzem, igen, ez ő, igen, ez ő.
Mert szívem súgja, csitt,
valaki más van itt,
aki nekem cseppet se vadidegen.
Csengetni hogy tud így,
senki se csenget ily szerelmesen.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
nem hiába vártam és
akárki el sem hiszi,
mily messze viszi
bánatomat ez a kicsi csengetés.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tán ma este táncolunk.
Ha szól a jó dzsessz,
juj, de jó lesz,
kéz a kézben álmodunk.
Jöhet a mambó, foxtrott
vagy a csa-csa, ritmus kell nekünk.
Aztán egy tangó lassabb ütemére
megpihenhetünk.
Csingi-lingi, cseng a csengő,
tánc után majd elkísér.
Ha jön az éjfél csillagfénynél
csókot is kap, hogyha kér.
Százat is, hogyha kér.
Nekem ez a csingi-lingi
ennyi mindent mesél.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
