|
|
|
|
|
| Előadó: | Muffhunterz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ropognak a húszasok, ki az aki diktál\r\nsok embernek fogalma sincsen csak dumál\r\nAzt hiszed kamu, akkor elviszlek egy körre\r\ndobd csak le magad ide mellém a bőrre,\r\nNe legyél lágytojás az életem durva\r\nAranyból van de ez is csak egy kurva\r\nkezemben kormány, az út meg csak kanyarog\r\nhiába nézelődsz itt nincsenek haverok\r\nSuhannak a fák itt senki se lát\r\nHiába minden próbálkozás, \r\na halál autópályáján nincs sebesség korlátozás, sőt korlát sincs\r\nami megvédjen, úgyhogy kisodródsz a picsába keményen\r\nEgy túlélő vagy aki arra eszmél,\r\nhogy az élet nem sima videójáték\r\nHa vége a pályának, nincs újrakezdés,\r\nnem segít az autómentés\r\nA kezed a reseten vagy a ravaszon,\r\nhogy melyiket húzod meg, leszarom\r\n\r\nRef.:\r\nMárki G a mikrofonnál ja\r\nKörbe a spanjaim, haver mi a pálya?\r\nMuffhanterz, remélem érzed, most már látod, hogy mi van itt, ez az aranyélet!\r\nMárki G a mikrofonnál ja\r\nKörbe a spanjaim, haver mi a pálya?\r\nMuffhanterz, remélem érzed, most már látod, hogy mi van itt, ez az aranyélet!\r\n\r\nTelnek a percek a homokóra fordul, \r\na fogaid közt serceg, vicsorogsz érzed, a gépezet csikorog, \r\nhiába fékezed kipörög a verda, az agyad el dobod\r\nmost már látod, hogy mi van itt, na ki az aki hazudik?\r\nKét társad van az úton: nyugtató, taurin\r\nAmíg a sok nagyszájú a detoxban vakuzik, úgy érzem beléptem álmaim kapuin\r\nÚgy feküdtem le meg ma is úgy keltem fel,\r\nrájöttem a mókuskerék nem érdekel\r\nAz iskola, nem az életre nevel, amit ott tanulsz inkább felejtsd el\r\nMég pár éved van, aztán nem lesz több móka,\r\ncsak nyeled a snecit mint az idomított fóka\r\nKilépsz végre a cirkuszból, az élet úgyis meghazudtol\r\nÚgyhogy nyomd tövig a gázt, jöhet a karambol, \r\nazt hiszed, hogy szakad a szíved, aztán látod, hogy tényleg, és ott fityeg a vissza pillantón\r\nMint egy kibaszott véres wunder baum\r\n\r\nRef.:\r\nMárki G a mikrofonnál ja\r\nKörbe a spanjaim, haver mi a pálya?\r\nMuffhanterz, remélem érzed, most már látod, hogy mi van itt, ez az aranyélet!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
