|
|
|
| Előadó: | Vadas Zsuzsa |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Kuplé |
| Címkék: | Keressük! |
Bácsikám egy éjszaka aludni nem tudott,
mert a szomszédban egy vénkisasszony
gramofonozott.
Az aranyásók elől becsukta az ablakot,
de a bácsikámnak pechje volt,
bár aludni már tudott, de arról álmodott,
hogy a három aranyásónak három gyereke volt,
mindhárom vásott kölyök.
Kezükben csúzli volt és a nadrágjuk csupa folt,
és szóltak: Állj vagy lövök!
Három rajkó, mint az ördög,
megkötözték a bácsikám kezét. Jaj, a kezét!
Csúzlijukkal célba vették
egyszerre a bácsi füle tövét, s az orra hegyét.
Majd ráugrottak a hasára, hali-hali-hó,
mint három fürge csikó.
És szólt a bácsi, nem elég, hogy apátok gyötör,
hisz folyton róluk hallani nem kimondott gyönyör.
A történettől már szavamra falnak megyek én,
és most még ti jöttök felém pont éjnek idején,
már mindegy nekem épp.
Bár három aranyásónak nagy tanulsága volt,
de most már ebből elég!
Hogy boldogságot nem ad sem arany, sem a colt,
egy újonc mindent elér.
A bácsi mordult, egyet fordult, kettőt lendült,
máris lent ült, szegény. Jaj, a szegény!
Ott ébredt fel lent a padlón egy hatalmas
dudorral a fején. Jaj-jaj, a fején!
Bár reszketett, de rögtön tudta,
nincs itt semmi vész, csak álom volt az egész.
A három szerző ezúton is bocsánatot kér
a bosszantó kis percekért, és a rossz álmokért.
S a három aranyásónak, ha unokája lesz,
kik vágtatnak majd pejlovon,
és mind rőt szakállt növeszt,
ők megfogadják esküvel, hogy nem írják meg ezt.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
