


| Előadó: | Vadas Zsuzsa |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Kuplé |
| Címkék: | Keressük! |

Bácsikám egy éjszaka aludni nem tudott,
mert a szomszédban egy vénkisasszony
gramofonozott.
Az aranyásók elől becsukta az ablakot,
de a bácsikámnak pechje volt,
bár aludni már tudott, de arról álmodott,
hogy a három aranyásónak három gyereke volt,
mindhárom vásott kölyök.
Kezükben csúzli volt és a nadrágjuk csupa folt,
és szóltak: Állj vagy lövök!
Három rajkó, mint az ördög,
megkötözték a bácsikám kezét. Jaj, a kezét!
Csúzlijukkal célba vették
egyszerre a bácsi füle tövét, s az orra hegyét.
Majd ráugrottak a hasára, hali-hali-hó,
mint három fürge csikó.
És szólt a bácsi, nem elég, hogy apátok gyötör,
hisz folyton róluk hallani nem kimondott gyönyör.
A történettől már szavamra falnak megyek én,
és most még ti jöttök felém pont éjnek idején,
már mindegy nekem épp.
Bár három aranyásónak nagy tanulsága volt,
de most már ebből elég!
Hogy boldogságot nem ad sem arany, sem a colt,
egy újonc mindent elér.
A bácsi mordult, egyet fordult, kettőt lendült,
máris lent ült, szegény. Jaj, a szegény!
Ott ébredt fel lent a padlón egy hatalmas
dudorral a fején. Jaj-jaj, a fején!
Bár reszketett, de rögtön tudta,
nincs itt semmi vész, csak álom volt az egész.
A három szerző ezúton is bocsánatot kér
a bosszantó kis percekért, és a rossz álmokért.
S a három aranyásónak, ha unokája lesz,
kik vágtatnak majd pejlovon,
és mind rőt szakállt növeszt,
ők megfogadják esküvel, hogy nem írják meg ezt.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.