|
|
|
|
|
| Előadó: | The Snobs |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Árnyakat látok, nincsen hozzá test
Valaha férfiak, nők és gyerekek
Ma már csak árnyak, árnyak, s emlékek
Eltűntek végleg egy atomfelhőben
Egysíkú utak és falak megteltek
Élőknek árnyai borítják őket
Valahol kisebb a sugárzás
Bolyongó emberek, vergődő félhullák
Leégett a hátuk, kifordult a szemük
Jajszavuk nincs, kisült a nyelvük
Radioaktív testüket vonszolják
Velük is végez lassan a sugárzás
Bunkerekbe húzódva vannak, kik túlélik
Konzerv az ételük, így élnek évekig
Föld alá húzódva, egymást közt halódva
Feljönnek meghalnak a sugárzás nagyon nagy
Lassan, de biztosan, pusztulnak sorba
Ki lentmarad éhen hal, biztos, hogy vége van
Ez lesz a jövő? Rémálom kerget
Lesz-e majd ébredés, vagy a valóság ez?
Homályban látok egy fekete zászlót
Agyamban kutatva emléket találok
Gyerekek játszanak, virágos réteken
Ma már ez hol van, nincs remény, érzem
Fekete képek, borús álmok
E pillanatban mást nem látok
Egy fekete zászló lobog a szélben
Talán ez még megmenthet, úgy érzem
Bálványok hullanak a porba
Nagy vihart kavarnak
Ha nem jön az atom, szemétben fulladsz meg
Látom a vizeket olajtól szennyesen
Fákat és bokrokat levéltől mentesen
Nem érdekel senkit a pusztuló természet
Arcokat látok érzelemtől mentesen
Egésznap güriznek, hogy holnapig éljenek
Romos házak tövében, szemétdombok közepében
Emberi alakok tengődnek és halnak meg
Mások uralnak hegyeket, völgyeket
De nem boldog egyik sem
Vannak, de nem élnek
Élőhalott emberek, elpusztult környezet
Csoda, hogy nem élnek? Félek, hogy így lesz ez
Álom vagy valóság, gépfegyverek szólnak
Állarcosok jönnek, gépek nem emberek
Húsból, vérből vannak, de program fut testükbe
Sötét a jövő, rémes álmok kergetnek
Élek, élek, félek! Nincs remény, érzem
Várom az ébredést nyakig a szemétben
Ez lesz a jövő? Jövő, jövő, jövök…
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
