


| Előadó: | Hernádi Judit |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Döme Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Tangó |
| Címkék: | Keressük! |

Úgy úszott két fal között ő ide-oda,
Csodálta stílusát a vén uszoda
Egy évembe telt, míg egy bérletes
Elárulta nevét.
Úgy hívják
Stollár Miki az uszodarém
Medence szélén ülve ájultam én
Egy évembe telt, míg egy bérletes
A vízbe dobott neki.
Úgy úszott két fal között ő ide-oda,
Hogy csak úgy vízhangzott a vén uszoda
S a bérletesek a startköveken
Kiáltozták nevét.
Ússz, ússz, ússz!
Stollár Miki, te vizicsoda,
Ilyet már rég nem látott a vén uszoda
Micsoda lány az oldalán,
Új szezon, új a lány.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, nevét kiáltva én,
Mintha a szoba volna az uszoda, pedig már nincs remény.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, faltól, sivár falig,
Úgy, mintha volna még egy vízicsoda, s mellettem úszna itt.
Ússz, ússz, ússz!
Stollár Miki, az oldalamon,
mert hogyha mással úszol, ki nem bírom.
Föl-föl keres egy bérletes,
Ő hoz csak rólad hírt.
Úgy úszik két fal között, ő ide-oda,
Hogy azt már rosszalja a vén uszoda.
Másik a lány az oldalán
Új szezon, új a lány.
És én csak fölsikoltok: Faltól, falig!
Nélkülm Stollár Miki hogy úszhatik.
Vígaszt keres a bérletes,
De erre nincsen szó.
Nincs már szó.
Stollár Miki, te eszeveszett,
Így szokás elpackázni egy életet.
Enyém, ha volt, a múlt szezon,
Az újat átadom.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, faltól, sivár falig,
Úgy, mintha volna még egy vízicsoda, s mellettem úszna itt.
Úgy járok kis szobámban ide-oda, nevét kiáltva én.
Miki!
Mintha a szoba volna az uszoda, pedig már nincs remény.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.