|
|
|
Riddler
A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Az énem fele veled van, ismered a hollót
De van amit nem tudsz meg rólam tizszer ennyi sorból sem
Folyton megy a zene és írok rá, mert hajt a vágy,
De hogy neked mennyit ad, ez az igazán rajtad áll
A szabadság, ha rappelek, a rímekből verze lesz
Így adok át trackekkel, a hitemből perceket,
A gengszter rap vicces, persze lehet ez ettől jó
Nem tudom haver, nekem ez sohasem erről szólt,
Feltölt a szó, ha alkotok, a szárnyam visszanő,
És érzem azt, ha hallgatsz, az rakja rád a libabőrt,
Szikkadt földet öntözünk, nem nő virág itt lent,
Rég nem mozgat az, vajon fentről ki lát minket,
A celebkedés nem pálya, sötét zsákutca,
A mi sikerünk furcsa és számunkra más út van,
Más utat követünk, ezerszer mondtam én is,
Egész albumok szólnak erről, mégsem sokan érzik,
Magunknak írunk, így nálunk van az előny,
De ha mások is megértik, az adja az erőt,
Felnőttünk és velünk együtt a szavak,
Rég hordjuk már, de nem lett elnyűtt az anyag
A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Refrén(Köteles Leander)
Az én utam egy egyirányú út ahová megyek,
Lábam nem ér a földre, szívemet két kezemben viszem,
A jéghegyen leteszem, hogy a nap szárítsa el.
Nomagróf
A hangom, a zeném, mindig zúz-ráz a hideg,
Mert nem torzítanak a képek a vásznon, amit feszítek,
Napról napra élünk, a körünkben ez nem ritka,
Senki sem tudhatja holnap mennyire lesz tiszta,
Én sem úszom meg, mert keresik a hibákat,
Laborban csekkolják a vért és a pisámat,
Ami ma rám ragad, azt cipelhetem örökké,
Ez van, az óra nem jár visszafelé, egynap
Felkel az ember és már harminc plusz
Ugyanaz a retek panel, minden reggel ugyanaz a tömött busz,
A kutad lassan kiszárad, látod azért írunk,
Hogy legyen miből gyújtanod lángot,
De a dumánk csak a felszín, az erő az te magad,
Egy jéghegy, nem tudhatod mennyi lappang a csúcs alatt,
Mindig képviseld, ami saját,
Hiába fogynak a barátok és gyűlnek a parák
Csak ne rántson magával a közöny
Nem motívál se hírnév, se pénz már,
Megvan az utam, amin szövöm,
Ha igazán értenéd akkor tudnád
A processz többet jelent, mint a végtermék
Csináljuk, mert szeretjük, mert keressük a kihívást,
Te se hagyd, hogy elnyomják benned a kreativitást,
Más nem teremt erőt, csak a képzelet ereje
És csak tőled függ, hogy mekkora részed teszed bele..
Refrén
Az MBH Bank Gourmet Fesztivál zárónapján a kulináris kalandozások és a színházi műfaj improvizatív elemei elegyednek a közönség előtt formálódó gasztro-kulturális élménnyé. A Flódni című előadás „alapanyagait” két összetevő adja: egyrészt Stahl Judit gasztronómiai szakértelme, másrészt neves színészek improvizációs talentuma, a produktum pedig egyedi és megismételhetetlen.
Amit láthatunk, az egy „improvizációs gasztroszínház, sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal” – meséli Stahl Judit, a Flódni előadás megálmodója. A recept pofonegyszerű: elegyítik a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj négy kiváló színésze tálalja a nézőknek Stahl Judit főztjét. „Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl. Az előadást – melynek szituációs ötleteiben jelentős szerepet vállalt Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna is - egy kiváló színészgárda viszi színpadra, így az MBH Bank Gourmet Fesztivál programhelyszínén az improvizációs színjátszás kiválóságai, Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző lépnek majd színre.
Fotó: Gourmet Fesztivál
