|
|
|
| Előadó: | Nagykovácsi Ilona |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Breitner János |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | Keressük! |
Két édes, csepp kis felhő egymásba szeretett.
A kislány rózsaszín volt, s a szeme nevetett.
Hófehér volt a másik, a kis felhő legény,
és álmodozva jártak szerelmük kék egén.
De megirigyelte őket a vén, gonosz őszi szél,
elfújta a kis felhőket az égbolton szerteszét.
Azóta a két felhő külön-külön zokog,
és kis szívük egymásért fájdalmasan dobog.
Ahányszor fájón sírnak, bús kis mese ez,
a két felhő könnyétől az eső permetez.
Nemcsak fenn az égen van ily bús mese,
itt lenn a földön sok leányt elhagy szerelmese,
de végül minden rendbe jön, meglátod, angyalom,
a két kis felhő meséjét most tovább folytatom.
És addig űzte őket a csodás szerelem,
míg egymásra találtak valahol keleten.
A két szerelmes felhő ott egymásra borult,
és két fényes szemükből az öröm könnye hullt.
Nem válunk el mi többé, ezt súgta a legény,
és párjának sok-sok csókot ad a Tejút szegletén.
Nézd, ott fenn az égen ott száll a két felhő,
és mellettük bukdácsol egy felhő csecsemő,
és minden nyári este repülnek Pest felett,
de az látja csak őket, ki igazán szeret.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
