|
|
|
| Előadó: | Historica |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Egerszegi Zsigmond Bige Mónika |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rock , Nemzeti Rock\r\n |
| Címkék: | Keressük! |
Ma újra hajnalig ér ez az éjjel,
mindent látó őrszem a hold.
Egy ösvényen a csillag az éggel.
ott ahol a nap lesz és volt.
Mellé kúszik halkan egy csillag,
legyen ez az éjszaka még ünnep.
Csendben jó napot kívánnak ,
csak félnek,hogy eltűnnek.
Együtt figyelik most a földet,
apró jeleket adnak nekünk.
Most is azt az arcunkat látják,
amit nappal leplezünk.
Fényük átjárja elnyűtt testünk,
ami fentről egy halvány folt.
De harcedzette lelkünk most már erősebb mint volt.
Csukd be a szemed,fogad be a fényt.
Mondj egy imát a lelkekért,
hagyd most folyni eredben a vért.
Csak isten tudja miért..
Egy az atyám és anyám, most fájó szívvel enged.
Menj hát fiam ha úgy érzed,hogy el kell menned.
Magabiztos kézben tartott remegő célkereszt.
A harc az úton át,az út a harcon át vezet.
Ősi hősök vére magamra bennük lelek.
Jövevény vagyok a menettel a harccal és veled.
Bajban a társa,hátam a háta,vállvetve egy vagyok vele.
Csak mindig ránk vigyázva, haza menj,velem gyere.
Magunk megőrizve,hogy egyszer add tovább.
A Magyar vér most megtalálja bennünk otthonát.
Menj most a hazádért és azt hozzon haza.
Itthon véd és vár egy boldog, könnyező anya.
Egy az atyám és anyám, most fájó szívvel enged.
Menj hát fiam ha úgy érzed,hogy el kell menned.
Magabiztos kézben tartott remegő célkereszt.
A harc az úton át,az út a harcon át vezet.
------------------
Ma minden csendes alszik a tábor.
Ma biztos,hogy nem harcolunk már.....
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
