|
|
|
Cserii
A világ manipulatív sok embert félre visznek,
de azok vannak kevesen akik a szívnek hisznek.
Túlságosan leköt, hogy mi volt és hogy mi lesz
ez a felesleges gondolat az emberből csak ki vesz.
Egyszer élsz van aki egyszer se,
ez benne van minden tettedbe.
Gyerünk hidd el végre ez nem az a darab
amitől holnap a jókedved szembeszalad!
Marad ami marad, a harag az ami alakít,
akad a szavad, ha magyarázni akarsz valamit...
Add fel és hagyd! - A szíved ezt érzi,
de ki fog majd helyetted a tükörbe nézni?
Csak úgy lehetsz szomorú, ha előtte boldog voltál,
és ne feledd, hogy nem szégyen hogyha padlót fogtál,
hisz az igazán erős, aki fel tud onnan állni,
ki a félelmeivel mer egymaga szembe szállni!
Refrén
Nézz rám, mit látsz?
Bár a szemeidből már látom régen...
Viszlát, Viszlát!
Nem ugyanazok vagyunk már a fényképen...
Degz
Számtalanszor felálltam már, nem tört engem semmi meg,
ne feledd az ember mindig saját magát menti meg.
Nincsen isten, nincsen sors, csak a magad ereje
a kitartás mi számít! - Ez a tettek mezeje.
Tedd meg amit akarsz, mert itt nincsen holnap reggel már,
akkor lehetsz sikeres, ha minden terved tettel jár!
A sötétség nem boríthat el, fogad össze szorítsd ha kell,
állj fel és az életedet fenekestül fordítsd ma fel!
Ereszd ki a hangodat a világra,
az eltorzított tükörképed törjed ezer szilánkra!
Hiába vagy erős, hogyha gyenge lelked mutatod
a testedet a lelkedet, az agyaddal te uralod...
A fejlődésed folyamat, egy pontból leszel farkassá,
egyedi vagy, higgyed el, amit akarsz azzá válsz.
Ne feledd csak felfelé, ha alul vagy csak mássz fel,
hagyj nyomot a világba, a lángnyelvekhez gáz kell!
Refrén
Nézz rám, mit látsz?
Bár a szemeidből már látom régen...
Viszlát, Viszlát!
Nem ugyanazok vagyunk már a fényképen...
