|
|
|
| Előadó: | Vicky Sunday |
|---|---|
| Album: | The Best Album Ever |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 5:13 |
| Szövegírók: |
Görgényi Gábor Viszt Viktor Gazda Bence Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Narrator Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.
Pleasure, a hard kind of pleasure
Crazy dreams on a bad way
Lover, just another lover
A one-night stand, starting a life game
Breaking all the rules – join me
Create me, create me
Give me all you’ve got
I’ll give you all what’s mine
2.
Desire, wicked desire
Rushing chain of consequences
Decision, sudden decision
Turning world – breaking mirrors
Fight to death like a fool – kill me
Bury me, bury me
If you are who I was
You’ll surely become who I am
Bridge
Fate is strong, fate is wild
Makes me a king, then it steals the crown
Once giving a chance, never give it again
Sacrificed children never see the light
refr:
Open the gate
Inside out, this world is so betrayed
This fight
We lose day by day
The snake bites into its own tail
3.
Fire, the clean force of fire
Burning the life away
Heaven, sweet magic heaven
Awaits for her, not for free
To late for a change of mind – bear me
Hollow me, hollow me
Who do you think you are
To burn the book of life?
Bridge
Fate is strong, fate is wild
Makes me a king, then it steals the crown
Once giving a chance, never give it again
Sacrificed children never see the light
refr:
Open the gate
Inside out, this world is so betrayed
This fight
We lose day by day
The snake bites into its own tail
Bridge 2
Fate is strong, fate is wild
Makes me a king, then it steals the crown
Crying of children, never’ve been born
Forgotten souls never see the light
refr:
Open the gate
Inside out, this world is so betrayed
This fight
We won day by day
Let me out I don’t want put out this way its light
Open the gate
Inside out, this world is so betrayed
This fight
We lose day by day
The snake bites into its own tail, tail
Ooh I don’t wanna break, I don’t want this again
I don’t wanna kill you, come on, you hear me?
I don’t wanna kill you, forgive me…
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
