|
|
|
| Előadó: | Vicky Sunday |
|---|---|
| Album: | The Best Album Ever |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 8:35 |
| Szövegírók: |
Vicky Sunday Görgényi Gábor Viszt Viktor |
|
Vicky Sunday |
|
| Kiadó: | Narrator Records |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Prelude
I don’t remember how it started to get wrong
And I don’t wanna care about
When it’s over, it’s over – don’t waste any word
Let it fade away inside
The heart’s still bleeding – doesn’t last too long
As I get back – rewind
No time for pain, no compassion
No teardrop hits the ground
Some kind of freedom
You can leave me right now
Some kind of freedom
All you have done to efface the past
It just tears up the scar
My soul is deeper burned into yours
They even can’t be torn apart
Your summer is over, the leaves are falling
As I walk slowly by
You’re watching me – it’s so savage
The chain still keeps your heart
Some kind of freedom
You can leave it right now
Some kind of freedom
Song
Your wildest fantasy
Multiplied by three
That’s who I am
It’s like a crazy fight – every day
You can’t do without – you’re afraid
A monster in your world
I open your mouth
Scream out the shout
Without a voice
Your hand in mine
I draw the line
It was your choice
Refr.
Leave me, you can leave me, sweep me out, I say you can run, but never hide
Forget me, I will be there inside your mind, like I was walking one step behind.
I’d been there in your mind
Before I crossed your line
It only happened
The same blood in the veins – you’re afraid
You’re seeing my face – every day
Look in the mirror
I’m losing your mind
Turn on the light
I won’t be there
I’m closing your eyes
You have to look around
I’m everywhere
Refr.
Leave me, you can leave me, switch me out, I say you can run, but never hide
Forget me, I will be there inside your mind, like I was walking one step behind.
End part
Whatever you’ve done to efface the past
I don’t wanna care about
My soul is deeper burned into yours
Won’t let it fade away inside
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
