|
|
|
| Előadó: | Udvaros Dorottya |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | művész |
| Címkék: | Keressük! |
Még magamon tartom
kicsit a ruhát,
Még nyújtsuk a percet,
Hadd várjak, hogy várd.
Még nyújtod a percet,
még nyújtod a szót,
Még semmi sem teljes,
még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem,
Azután bármi lehet, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem,
És jöhet bármi, lehet, legyen!
Még valami kell,
egy semmiség csak, mitől megváltozunk.
Mondj nekem valamit,
hogy attól legyen, legyen.
Egy semmiség,
lehet mozdulat is, mitől megváltozik
valami, valami,
és aztán legyen, legyen!
Még magamon tartom
addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.
Még beszéljünk félre,
Nyújtsuk csak el!
Egy kicsikét várj még!
Még valami kell.
Egy semmiséget mondj még nekem,
Azután bármi legyen, legyen!
Egy semmiséget mondj még nekem,
És jöhet bármi legyen, legyen!
Még semmi sem teljes,
Még valami kell.
Már magam sem értem,
Hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna
Egy semmiség,
Úgy kellett még volna
Egy valami még.
Nem nyújtom a percet,
Nem nyújtom a szót.
Már semmi sem teljes,
és magam vagyok.
Már semmi sem teljes,
és magam vagyok,
és magam vagyok,
és magam vagyok...
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
