|
|
|
|
|
| Előadó: | Tape Underground |
|---|---|
| Album: | DEVIA |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csiga vagyok a betonon,
Reklámszatyor a parkban,
Ráncok az arcodon,
Békés helyed a társadalomban.
Felöltöztet a félelem,
Levetkőztet az alkohol,
Tudatos táplálkozás a benzingőzben,
Anyám kérdem, a szakértő válaszol.
Olyan vagyok, mint senki más:
Végtelen ravatalom a fogyasztás,
Amíg térden összeimádkozom a pénzem,
Az ügyvédem imádkozik értem.
Az összes énem olyan,
Hogy csak a b***ást veszi komolyan,
A legmélyebb hitem meg olyan,
Mint a kiismerhetetlen „árfolyam”.
Amikor nem ismertelek,
Igazán csakis akkor szerettelek;
Amikor még féltem tőled,
Csak akkor voltam fontos neked.
Ha a földig hajoltam, gazdag voltam,
Ha felegyenesedtem, szegénnyé lettem,
Ha féltem az életet, nem éltem igazán,
Amikor nem féltem, a tévét néztem.
Habfürdő zajban domború lábnyomok,
A saját fülembe suttogok:
Ami tegnap az ugaron,
Az ma szimplán csak szemét a betonon.
Öltöny, Feldmár, játszóterek,
Problémás gyermekek, kokain hegyek,
Gőgös tudósok, húszéves miniszterek:
Mind a lelkiismeret helyett…
Fürdőkádban a víz alatt,
A paplan alatt a kifeküdt ágyon,
Napernyő, ami a hó alatt ragadt,
Egy soha nem álmodott álom:
Úgy nincs itthon senki…
Ha a saját markomban nem csillogok,
Nem is vagyok, unatkozok.
Ha nem vágysz rám jobban önmagadnál,
Önmagamnak sem számítok.
Üres lakásba csengetek,
Nincs itthon senki,
Nincs itthon senki.
Üres lakásba csengetek,
Nevem az ajtón,
Nincs itthon senki.
Így is hallani a liftet,
A szomszéd keze alatt a kilincset,
Gépelés közben is mozog a szám,
Tüntetők a régi, gyermekkori utcán.
Elfelejtem magam,
Kiigazítom minden igazam:
Nem azért iszom, mert akarok,
Minden mindegy, ha valaki más vagyok.
Eszek, ha szokták,
B*szok, ha szokták,
Alszok, ha szokták,
Kedves vagyok, ha szokták,
Mindent magára hagyok,
Akit a plakáton látok, az vagyok:
Öltöny, Feldmár, játszóterek,
Problémás gyermekek, kokain hegyek,
Gőgös tudósok, húszéves miniszterek:
Mind a lelkiismeret helyett…
Fürdőkádban a víz alatt,
A paplan alatt a kifeküdt ágyon,
Napernyő, ami a hó alatt ragadt,
Egy soha nem álmodott álom:
Úgy nincs itthon senki…
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
