|
|
|
| Előadó: | Tape Underground |
|---|---|
| Album: | DEVIA |
| Megjelenés: | 2015 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csiga vagyok a betonon,
Reklámszatyor a parkban,
Ráncok az arcodon,
Békés helyed a társadalomban.
Felöltöztet a félelem,
Levetkőztet az alkohol,
Tudatos táplálkozás a benzingőzben,
Anyám kérdem, a szakértő válaszol.
Olyan vagyok, mint senki más:
Végtelen ravatalom a fogyasztás,
Amíg térden összeimádkozom a pénzem,
Az ügyvédem imádkozik értem.
Az összes énem olyan,
Hogy csak a b***ást veszi komolyan,
A legmélyebb hitem meg olyan,
Mint a kiismerhetetlen „árfolyam”.
Amikor nem ismertelek,
Igazán csakis akkor szerettelek;
Amikor még féltem tőled,
Csak akkor voltam fontos neked.
Ha a földig hajoltam, gazdag voltam,
Ha felegyenesedtem, szegénnyé lettem,
Ha féltem az életet, nem éltem igazán,
Amikor nem féltem, a tévét néztem.
Habfürdő zajban domború lábnyomok,
A saját fülembe suttogok:
Ami tegnap az ugaron,
Az ma szimplán csak szemét a betonon.
Öltöny, Feldmár, játszóterek,
Problémás gyermekek, kokain hegyek,
Gőgös tudósok, húszéves miniszterek:
Mind a lelkiismeret helyett…
Fürdőkádban a víz alatt,
A paplan alatt a kifeküdt ágyon,
Napernyő, ami a hó alatt ragadt,
Egy soha nem álmodott álom:
Úgy nincs itthon senki…
Ha a saját markomban nem csillogok,
Nem is vagyok, unatkozok.
Ha nem vágysz rám jobban önmagadnál,
Önmagamnak sem számítok.
Üres lakásba csengetek,
Nincs itthon senki,
Nincs itthon senki.
Üres lakásba csengetek,
Nevem az ajtón,
Nincs itthon senki.
Így is hallani a liftet,
A szomszéd keze alatt a kilincset,
Gépelés közben is mozog a szám,
Tüntetők a régi, gyermekkori utcán.
Elfelejtem magam,
Kiigazítom minden igazam:
Nem azért iszom, mert akarok,
Minden mindegy, ha valaki más vagyok.
Eszek, ha szokták,
B*szok, ha szokták,
Alszok, ha szokták,
Kedves vagyok, ha szokták,
Mindent magára hagyok,
Akit a plakáton látok, az vagyok:
Öltöny, Feldmár, játszóterek,
Problémás gyermekek, kokain hegyek,
Gőgös tudósok, húszéves miniszterek:
Mind a lelkiismeret helyett…
Fürdőkádban a víz alatt,
A paplan alatt a kifeküdt ágyon,
Napernyő, ami a hó alatt ragadt,
Egy soha nem álmodott álom:
Úgy nincs itthon senki…
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
