Az öreg utcán jár egy villamos,
Síne kopott, sok évszázados.
Multjából sose tanulva,
Körútját járja mindig újra.
Pedig néhány megállóját máshová tették,
Idegen tulajdonosok is adták, vették,
De az utasok végül mindig visszaszerezték.
Rózsás színe rég lepattogott,
Kosz lepi el az összes ablakot.
Mióta kilátni nem lehet,
Sorra szállnak le az emberek.
S a sofőr csak nyomja előre a kart,
Kit érdekel, hogy keletre, vagy nyugatra tart!
Hisz a fülke az övé, mindenki mást kizavart.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
S senki sem nézi, merre jár villamosunk.
Az emberek mind tülekednek,
De a megbízhatók leülhetnek.
S ha csak a lépcsőn tudsz megállni
Azt mondják „ne is akarj felszállni!”
S mert mind tudjuk, a határ a csillagokig ér,
Már csillagokkal fizetünk a bérleteinkért.
Pedig pótlóbuszt hozott ki új villamost ígért.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
senki sem nézi, merre jár villamosunk.
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
