|
|
|
Az öreg utcán jár egy villamos,
Síne kopott, sok évszázados.
Multjából sose tanulva,
Körútját járja mindig újra.
Pedig néhány megállóját máshová tették,
Idegen tulajdonosok is adták, vették,
De az utasok végül mindig visszaszerezték.
Rózsás színe rég lepattogott,
Kosz lepi el az összes ablakot.
Mióta kilátni nem lehet,
Sorra szállnak le az emberek.
S a sofőr csak nyomja előre a kart,
Kit érdekel, hogy keletre, vagy nyugatra tart!
Hisz a fülke az övé, mindenki mást kizavart.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
S senki sem nézi, merre jár villamosunk.
Az emberek mind tülekednek,
De a megbízhatók leülhetnek.
S ha csak a lépcsőn tudsz megállni
Azt mondják „ne is akarj felszállni!”
S mert mind tudjuk, a határ a csillagokig ér,
Már csillagokkal fizetünk a bérleteinkért.
Pedig pótlóbuszt hozott ki új villamost ígért.
Ebben a kopott villamosban élünk.
Ha békén hagyjuk egymást, még el is férünk.
De mi egymás lábán taposunk,
senki sem nézi, merre jár villamosunk.
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
