|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Hey, hey, yo, hey, na...)
Kettő, három, betonsivatag a láthatáron,
Istenem, mért jöttem közétek, régen bánom,
Fuck you!, a hátam mögött vízhangzó kánon,
az utat elállom, vagy inkább- vagy inkább építem,
F.A. mind befal minden ütemet, N, mint Neo,
jött, hogy leoltson, akár a K.A.,
AK 63-as, Skulo 30, ha elmúltál harminc,
baszhatod ország héj...,
szerinted mit kapsz a munkádért?
kedvenc szavaim a dráma, a remény, és a halál,
nem érted? nagy kár,
minden city felzabál ugyanúgy,
hogy nagyot álmodj, még nagyobbat szarjanak rád,
hajbakapnánk minden Forinton,
ha lenne egy baszott nagy porszívóm, tisztogatnék szorgosan,
nem ahogy az amcsik, csak okosan,
FankaFeri nem nagy kan,
de a töke fullon van
attól amit lát:
tini kurvák, öreg, bitang perverzek,
én meg családot tervezzek?,
de mire végére érsz a lemeznek,
eszedbe se jut a jövő,
szavakat sző most Ferkó,
ha célbaérnek, akár a köpőcső:
méreggel teli mondatok,
egyszer a faszomba, mindent ott hagyok,
mit érdekel, hol alszok,
a lényeg, hogy hol ébredek,
néha úgy érzem, kémlegyek
rögzítik életem,
zsigereim szorítja sarokba a félelem,
aztán nyelek: én mindig ilyen leszek,
mindegy, hogy pesti ribanc vagy kecsói lotyó,
ha bő a nyála, ma estére pont jó,
mindegy, hogy pálinka vagy Jim Beam,
amíg az húgod rajta van a dzsingin,
az öcséd meg a spangán,
aztán fordítva:
sokszor ébredek ordítva,
izzadságban tálalva,
hogy faljon fel az éjszaka,
eleinte azt hittem, hogy ha nem mész haza,
boldog leszek,
de a tapasztalat szerint egyedül szeretek elmerülni a szarral teli gödörben,
az Ördöggel szerződést kötöttem,
mindig itt figyel mögöttem...
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yoo...)
Jelek az utcából, jelek a telepből,
tudom, hogy szemtől-szembe' még nem láttad a sorsot,
Julika, kérek még két korsót,
csináljunk egy road-showt,
szarom a kultúrát telibe:
mit szólnál, ha eltaposnák a gecibe
Legőszintébb dalod?,
hallod cigány, hallod magyar, hallod kínai,
Vitray sem nyomja örökké,
ahogy egyre több tabi kell, hogy pörögjél,
beposhadt a levegő tudatodba',
légy büszke a romhalomra,
mit az ősök hagytak nagy mellénnyel,
négy kerékkel alattam,
mégse haladtam sehova,
bassza meg a jehova,
meg Krisna,
fejemen harisnya,
dobd a lét, a két társam bár kezdő, de bevállalós,
durvábban szed szét, mint egy megrögzött anyós,
Feri inkább pimasz, nem tréfás, mint Hajós,
de legfőképpen nem új srác a dühöngőben,
mint egy porhanyós tinipunci,
az asztalomnál a Mojzi, a Szári, a Szabi, a Kuksi, a Tété, a Dzsuci, meg a Kojsz,
haver, betojsz
a style-tól,
nevetsz: nekem mindegy, de kurvára,
viszem a csajom szobára,
aztán valami lesz, (yoo),
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz,
valami úgyis lesz.
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam (yo...)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
