|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Bravo Pepita |
| Megjelenés: | 1985 |
| Hossz: | 3:55 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | MHV |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | bohókás, erotikus, frissesség, fülbemászó, furcsa, harcos, hősi, különös, lendületes, retro, romantikus, sláger, szexi, vágy, vidám [+] |
Bal-jobb, ez egyszerű
Mégis elhibázhatod
Félek el fogsz majd ázni
Hogyan kéne ezt elmagyarázni?
Bal-jobb, ezt jól tudod
Mindig újra táncolod
Hallgass rám egyszer végre
Belemasírozz a békességbe
Kicsi ólomkatonám
Arcod mikor láthatnám?
Kicsi ólomkatonám
Lám, ha akarod
Lenne a balnál sokkal jobb
Bal-jobb, ha akarod
Lenne a jobbnál sokkal jobb
Bal-jobb, ez nagyon szép
Még is vissza táncolnék
És hogy szégyen ne érjen
Nálam tiéd lenne minden érdem
Bal-jobb, és hátra arc
Nekünk nem való a harc
Tedd meg érted és értem
És tiéd lesz a legszebb érdem érmem
Kicsi ólomkatonám
Puskád nagyon eldugnám
Kicsi ólomkatonám
Ne lőjj árnyékok után
Kicsi ólomkatonám
Engem legyőzhetnél tán
Kicsi ólomkatonám
Lám, ha akarod
Lenne a balnál sokkal jobb
Bal-jobb, ha akarod
Lenne a jobbnál sokkal jobb
Bal-jobb, ha attól félsz
Hogy majd parancs nélkül élsz
Nézz csak rám, nem fog fájni
Bár csak segíthetnék felpróbálni
Bal-jobb, az sokkal jobb
Hogyha én parancsolok
Szívem fáj kicsit érted
És már minél előbb leszerelnélek
Kicsi ólomkatonám
Arcod mikor láthatnám?
Kicsi ólomkatonám
Puskád nagyon eldugnám
Kicsi ólomkatonám
Ne lőjj árnyékok után
Kicsi ólomkatonám
Engem legyőzhetnél tán
Kicsi ólomkatonám
Puskád nagyon eldugnám
Kicsi-kicsi katonám
Arcod mikor láthatnám?
Vohóóhohóó, Vohóóhohóó, Vohóóhohóó, Vohóóhohóó
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
