|
|
|
A legelső vonalban kint
Egy honvéd az éjbe tekint
Puskáján támaszkodik
Annájáról álmodik
Száz felhő száll hazafelé
És mindet úgy irigyelné
De, hát tudja jól, amint lehet
Hogy nemsoká' velük mehet.
Minden elmúlik egyszer,
Minden végéhez ér
És minden december,
Új májust ígér
Minden elmúlik egyszer
Minden végéhez ér
De két szív szerelme
Mindörökké él
És megjött a régvárt levél
Az otthonról, csókról mesél,
Az a boldogságos hír,
Mit az édes Anna ír.
Mert azt írta a drága nő,
Hogy megvolt az a távesküvő,
Noha minden óra végtelen
A türelem rózsát terem.
Minden elmúlik egyszer,
Minden végéhez ér
És minden december,
Új májust ígér
Minden elmúlik egyszer
Minden végéhez ér
De két szív szerelme
Mindörökké él
Minden elmúlik egyszer,
Minden végéhez ér
És minden december,
Új májust ígér
Minden elmúlik egyszer
Minden végéhez ér
De két szív szerelme
Mindörökké él.
