|
|
|
Ez a szerelem azt hiszem elég nyomorult, bonyolult
értsd már meg, szánd meg a szomorút,
Felhígult kicsit elkalódott,
Pedig úgy-ahogy tudom még a kapu kódot,
Te ezt nem értheted, héj mindig csak áltatsz
Hallod értsél már meg, kell a lelki támasz
Veled volt már ilyen? Igen? Mond csak milyen?
Kicsit olyan, mintha visszafelé verne a szívem
Ref. 2x
Most leülünk ide, és én panaszkodom,
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom,
És ha már hosszú a számla az asztalokon,
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom.
Gyere, nézünk ki egy percre picit, befülledt a levegő,
Hűvös az idő, de még elviselhető.
Lecserélem lassan ezt a szakadt kabátot,
Ne haragudj, hogy folyton a szavadba vágok.
Picit többet vártam, én ezt elismerem,
Lehet vele volt gond és nem is velem.
És bár van pár vigasz, de mind személytelen,
Hogy se, vele se, nélküle meg setét verem.
Jaj de nehéz nekem, hogy még reménykedem.
Ebből nem sül ki semmi, már a mesékbe sem.
Annyira reménytelen, ebből elég legyen,
Csak kapirgálok itt ezen a szeméthegyen.
És már azt is tudom, hogy az új csávót, hogy hívják,
Pedig csak kétnaponta nézem a facebook profilját.
Éppen kitettek egy képet, amin eléggé boldogok,
Mit csinálnak utána, bele se gondolok.
Dolgoztak a hormonok így konstatálom
Köszönöm, hogy meg hallgatsz drága jó barátom,
De most menjünk vissza, fázom, tudod a rossz kabátom.
Picit mesélek róla még, hogy jobban fájjon.
Mondjuk szép helyen, nyaralnak, ezt meg kell hagynom.
Egy távolinak tűnő tenger parton,
Amiről beszéltük mi is, hogy elmegyünk oda,
De az igazság az, hogy oda nem mentünk soha.
2x
És azt látom, hogy mi már nem leszünk egy párban,
Egy klubban, egy klikkben, egy körben, egy bárban.
Egy háztartásban vagy egy társaságban.
Vagy házastársak egy társasházban
Ref. 3x
Most leülünk ide, és én panaszkodom,
Ma éjjel újra átéljük a kamaszkorom,
És ha már hosszú a számla az asztalokon,
Hagyd csak, én fizetek, ehhez ragaszkodom.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
